Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)

Thoroczkay Gábor: Előszó

A fenti tanulmány megjelenésével egy időben Koszta László is elemzést adott az érseki székhely megváltozásának okairól. Professzorait, Kristót és Makkot követte a székhelyváltozás időpontjának datálásában, de számos új szempontot is megemlített a kétközpontúság indítékaiként. Felhívta a figyelmet arra, hogy a nyugati kereszténységben a XI-XII. század fordulója előtt még országuk egyházfőiként is tevékenykedő uralkodók gyakran helyezték át püspökségeik központjait, s László is a fenti mintáknak megfelelően cselekedett. Úgy vélekedett, hogy a lovagkirály azon törekvése is tetten érhető az érseki szék elköltöztetésében, hogy a pogánylázadások, trónharcok után konszolidálódó ország peremterületeit, határvidékeit (s Bács mindenképpen ilyennek volt tekinthető) egyházi központokkal lássa el. Koszta László nem utasította el a Makk Ferenc által felvetett külpolitikai meggondolásokat sem, hiszen egy Balkánra irányuló expanzív diplomáciai-hadi tevékenységhez egy ilyen fontos királyi főegyház „bázist, biztos politikai és infrastrukturális hátteret" adott. Összességében azonban úgy látta, hogy az érsekség XII-XI1I. századi Kalocsára történő visszaköltözése ellenére is Bács maradt a fontosabb központ.154 Összegezve: napjainkban már bizonyosak lehetünk a kalocsai-bácsi székhelyváltás kezdeményezőjében és időpontjában (azaz Szent László királyban és az 1080-as évek második felében), s a fent elemzett tanulmányokban szinte minden vonatkozó részletkérdés tisztázódott. Az érseki központok e furcsa kettősége egyébként Mohácsig fennmaradt, a két káptalan a XIII-XV. század folyamán közösen választotta vagy kérelmezte a Szentszéktől az érseket, az egyes főesperességek sem mind az egyik káptalanhoz kötődtek, hanem megoszlottak a kettő között, s a késő középkorban az egyházkormányzatban a főpásztort segítő hivatalviselők (segédpüspökök, helynökök) többnyire vagy a kalocsai vagy a bácsi kanonokok közül kerültek ki. Hogy e fenti rendszer azért némileg zavaróan hatott a főegyházmegye irányítására, azt a két káptalan esetenkénti döntésképtelensége mellett az a tény is bizonyítja, hogy Kaboli László érsek (1343-1345) - igaz, Kalocsa egészségtelen fekvésére és nehezen védelmezhető mivoltára hivatkozva - 1344-ben (ismereteink szerint sohasem teljesült) kéréssel fordult a pápához egy Péterváradon (ma Újvidék része Szerbiában) kialakítandó új székhely és kanonoki testület létrehozása végett.155 IV. A mű fordításának története, a sajtó alá rendezés és jegyzetelés szempontjai CyCT °^^atona István História metropolitanae Colocensis ecclesiae című latinul kiadott munkáját Takács József ültette át magyar nyelvre. Az idén száz éve Hegyeshalomban született fordító a kőszegi bencés gimnáziumban érettségizett, majd latin-görög tanári szakot végzett a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen. 1925-ben bölcsészdoktori címet szerzett. Kalocsára 1926-ban került, ahol a jezsuita 154 Koszta L.: a 82. jegyzetben i. m. 44-45. Idézet: 45. 155 Bossányi Árpád: Regesta supplicationum. A pápai kérvénykönyvek magyar vonatkozású okmányai. Avignoni korszak. I—II. Bp. 1916-1918.1. 82-84. XXVIII