Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)

A kalocsai érseki egyház története

haláláig dicséretesen betöltötte." Brodancs, az egykorú író, szintén azt állítja, hogy akarata ellenére fogadta el az érseki méltóságot:1133

„A Szerémségnek és a Száva-Dráva-Duna közti országrésznek Tomory Píl kalocsai érsek állt az élén, az úgynevezett obszerváns minoriták rendjéből való serény férfi, aki szerzetbe lépése előtt többször is megütközött az ellenséggel és vitézségének számos, nem is szerény bizonyságát adta. Majd a kalocsai érsekség megüresedésekor, nem sokkal Belgrád eleste előtt, azon helyeknek szüksége lett nem kevésbé védelmezőre, mint egyházfőre, ezért az országgyűlésen mindenki követelte, hogyha Pál megtagadja a kilépést a szerzetből, akár erővel is, a római pápa tekintélyével hozzák ki és állítsák azon egyház és azon területek élére, hogy az ellenségtől megvédelmezze. Sokáig, sokat, őszintén, nem színből, tusakodott ellene, végül kényszerítették, hogy a király és az ország akaratának engedelmeskedjék. Ebben a parancsnokságban mindenki, még az elfogultan ítélkezők szerint is... úgy viselkedett, hogy semmit sem mulasztott el, ami egy serény katona és fővezér, valamint szerzetes és érsek tisztéhez tartozik, semmit sem lazított előbbi szigorú életmódján, sem testének edzésében vagy más dologban nem engedett és nem változtatott." Mikor VI. Adorján pápa feloldotta Tomori Pált a ferences rendnek tett fogadalma alól, II. Lajos király pedig kiváló hadijártassága miatt kalocsai érseknek nevezte ki, a pápa megerősítette. Érseki székbe való emelése nem helyezhető az 1523. éven túl. Adorján ugyanis, akit 1522. augusztus 31-én koronáztak meg, 1523. szeptember 14-én meghalt. Wadding tehát helyesen helyezi Pál érsekségét 1523. február 4-re.1134 Nem lehet ugyanis az előző év február 4-re előrehozni, mert Adorján ekkor még nem volt fólavatva és megkoronázva. CCCV. Már pedig semmi sem biztosabb, mint az, hogy Tomorit VI. Adorján erősítette meg. VII. Kelemen, aki 1523. november 9-én Adorján utóda lett, ezt kimondottan állítja a kalocsai érsekhez intézett levelében:1135 „Tisztelendő Tomori Pál testvér, kalocsai püspöknek, a törökök elleni királyi hadsereg kapitányának... A legnagyobb lelki gyönyörködéssel hallottuk, régebben másoktól, most pedig kedvelt fiunktól, Giovanni Antonio Pulleótól, Burgio bárójától, aki nem régen jött onnan vissza hozzánk, de ugyanoda visszaküldjük követként, hogy testvérséged olyan vitéz, olyan jámbor és olyan katonai tudással rendelkezik, hogy, mikor nemes királyotoknak, Krisztusban igen kedvelt fiunknak és seregének vezért kerestek a török ellen, elsősorban te jöttél tekintetbe, akiben a katonák is legjobban bíznak, vitézségétől pedig az ellenség is retteg. Ezért történt, hogy, mikor dicsőséges katonai múltad után Szent Ferenc kolostorába zárkóztál és a felséges Istennek szolgáltál, királyod sürgetésére megint visszahívtak a katonaéletbe, úgy, hogy elődünk, boldog emlékezetű VI. Adorján a kalocsai egyház püspökévé, a király pedig seregének vezérévé tett meg, hogy ott népednek lelkét üdvösen kormányozd, itt pedig testüket védelmezd a gonosz ellenség ellen. Áldott tehát az Úristen az ő szentjeiben és választottjaiban, a könyörület és vigasztalás atyja, aki ha meg is engedi a csapásokat, de a csapások közepette enyhülést is ad! Hiszen, mikor katonából szerzetesnek, szerzetesből püspöknek, püspökből az 1133 Sambucus: Bonfini... Clades in campo Mohacz 757. L. Brodarics: História verissima 24-25. 1134 Wadding: Annales XVI. 178. 1135 Katona: História eritica XIX. 430. 288