Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)
Thoroczkay Gábor: Előszó
olvasásakor is láthatjuk - a helyi egyházfők rendes címzését gyakran így fejezik ki: „a kánonilag egyesült kalocsai és bácsi egyházak érseke".142 A kalocsai és a bácsi egyházak szokatlannak mondható viszonyáról a magyar történetírás már számtalan nézetet alakított ki: léteztek olyan régi szerzők, akik a bácsi püspökséget is István király alapításának tekintették, s úgy hitték, hogy ez vált Szent László alatt érseki székké, majd 1135-ben egyesítették a kalocsai érsekséggel. Mások (közöttük Katona István is) Kalocsát szentistváni alapítású püspökségnek vélték, amelynek első főpapja, Asrik viselt csak érseki címet. E kutatók úgy gondolták, hogy Szent László korában ezen egyházmegyéből vált ki az érsekséggé tett Bács, majd 1135-ben az anyaegyházmegye és a belőle kivált főegyházmegye egyesüléséből keletkezett a Kalocsa-bácsi érsekség. Végül Városy Gyula bizonyította be 1885-ben,143 hogy a fenti nézetek helytelenek: egy érsekség létezett, amelynek a XI. századtól - szerinte már akár az államalapító király korától - két székhelye volt, amelyek azonos templomcímmel (Szent Pál) bírtak. Mindenesetre egy XII. század végi forrás is megerősíti, hogy a kalocsai érseké volt a bácsi székváros,144 s egyetlen forrásunk sincs, amelyben egyszerre szerepelne külön kalocsai, ill. külön bácsi főpásztor. Városy nézete általánossá vált történetírásunkban, s lassan „kihaltak" a korábbi vélekedések arról, hogy a Kalocsa, ill. Bács valaha is külön egyházkormányzati egységet képezett volna. Ennélfogva a továbbiakban már csak a két székhely kialakulásának okáról fogalmazódtak meg újabb és újabb teóriák, egészen napjainkig.145 Györffy György akadémikus hosszú pályája során végig úgy vélekedett, hogy az 1072-ben a magyarok által elfoglalt Szerémvár (Sirmium) görög ortodox püspökségét telepítették át Bácsra, majd ezt 1089 után, a római egyházban megerősödő uniós törekvések hatására egyesítették a szentistváni alapítású kalocsai érsekséggel. A bácsi egyház sokáig őrzött görög ortodox jellegét véleménye szerint két XII. századi, bizánci, ill. arab szerzőtől származó adat is alátámasztotta.146 A neves történésznek a fenti kérdésben kialakított nézetét sok kutató elfogadta az 1960-1980-as években,147 de már ekkor is akadtak bírálói.148 Az elmélet átfogó, meggyőző kritikáját Kristó Gyula adta 1988-ban, 149 s ezzel 142 Az effajta adatokra 1. pl. Kristó Gy.: a 69. jegyzetben i. m. 446.; Uő: a 86. jegyzetben i. m. (Érseki székhely...) 13-14., ill. a jelen kötetben közölt forrásanyagot. 143 L. J. Városy: a 38. jegyzetben i. m. (Disquisitio historica de unione...) 144 Ez az 1194-1195 táján, de lehet hogy korábban, 1185 körül keletkezett, máig vitatott hitelességű jövedelemjegyzék, amely III. Béla király uralkodói bevételeiről, ill. a hazai egyházak anyagi helyzetéről tudósít. A forrás szól a kalocsai érsekségről, amellyé „a bácsi székhely", s felsorolja az érsek tartománybeli püspökeit is: a csanádi (marosi), a bihari (váradi), az erdélyi és a zágrábi főpapokat. L. Ifj. Barta János-Barta Gábor: III. Béla király jövedelmei. (Megjegyzések középkori uralkodóink bevételeiről). In: Századok 127 (1993) 413-449., a kútfő legújabb kiadását 1. uo. 443-444. 145 A kutatástörténetre I. Kristó Gy.: a 69. jegyzetben i. m. 446-448. 146 Györffy Gy.: a 60. jegyzetben i. m. (1952) 340-343.; Uő: in: Magyarország története. Előzmények és magyar történet 1242-ig. Főszerk. Székely György. Szerk. Bartha Antal. Magyarország története tíz kötetben 1/2. Bp. 1984. 916-917. 147 L. pl. Thomas von Bogyay: Kalocsa. In: Lexikon für Theologie und Kirche. V. Freiburg 1960. 1264. oszlop. 148 L. pl. Gyetvai P.: a 67. jegyzetben i. m. 32-37. 149 Kristó Gy.: a 69. jegyzetben i. m. 448-450. XXVI
