Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)
A kalocsai érseki egyház története
alapján mindenki előtt a legnagyobb becsben állt." Innen a veszprémi egyház élére került, de ezen kívül megtartott egy javadalmat, melyről az 1500-ban tartott országgyűlés 31. cikkelye a következőket mondja:1114 „Mivel főtisztelendő György úr, választott veszprémi püspök és a királyi felség titkára, köztudomás szerint már évek óta jó szolgálatokat tett az egész országnak, továbbá az udvarban és a királyi felség szolgálatában szünet nélkül jár-kel és ügyködik, ezért elsősorban a felséges király, azután a főpap és báró urak, valamint az ország összes lakóinak hozzájárulásával az a határozat született, hogy ugyanazon György úr annyi és oly hűséges szolgálatának méltó elismeréséül a budafelhévízi Szentháromság prépostságot az említett veszprémi püspökség mellett ugyanazon prépostság javai és birtokjogai szerint földjeit is az ország védelme érdekében megtarthassa, kormányozhassa és használhassa élete tartamáig."1115 Geréb László halála után pedig a király és az ország előtt oly kedves férfi nyerte el a kalocsai érsekséget, Pray szerint 1503-ban, de csak a következő évben kapta meg a pápai megerősítést, amit a római Batthyány-kéziratok tanúsítanak: „1504. február 24. György érsek átkerült a veszprémi püspökségről. Fölajánlott 2050 forintot." Ez a fölajánlás egyébként 2000 forint szokott lenni, most 50 forinttal több az érsekséghez csatolt bizonyos javadalmak miatt. Ugyanis Péter után sem vették el a kalocsai érsekségtől a péterváradi apaságot. Ezt az 1504. évi országgyűlés 27. cikkelyéből tudjuk:1116 „Kegyeskedjék a királyi felség az összes apátságokat és prépostságokat az egyházaktól, melyekhez csatolva voltak, újra elválasztani és a szerzetesrendeknek ti. a szerzetesek apátjainak és prépostjainak visszaadni és visszaállítani, tekintettel először a mindenható Istenre, továbbá azon szentekre, akiknek tiszteletére azok alapítva és szentelve voltak, kivételt képez a péterváradi apátság vagy egyház, amelyet a királyi felség, a főpap és báró urak és az ország összes lakóinak beleegyezésével, tisztes okokból és elvekből a kalocsai érsekséghez csatoltak, de azért abban az istentiszteletet buzgón és hiánytalanul végezzék." Ezt a döntést aláírta,1117 „Frangepán György kalocsai és bácsi érsek". De 1505-ben, mikor a külföldi király ellen hoztak végzést,1118 valamint 1506-ban, mikor teljhatalmú megbízottként Miksához küldték, nem „György", hanem „Gergely", miként 1515-ben is.1119 Nincs kétség tehát afelől, hogy az írnokok cserélték el a neveket Ulászló dekrétumában. 1114 L. CJH 1000-1526 660. 1115 Ez az adat nem Frangepán Gergely érsekre, hanem a XVI. század első két évtizedének Bakócz Tamás mellett legmeghatározóbb hazai főpap-politikusára, a pályáját esztergomi érsekként befejező Szatmári Györgyre (f 1524) vonatkozik, aki veszprémi püspöksége (1499-1501) idején nyerte el országgyűlési határozattal élethossziglan a korábban is betöltött budafelhévízi prépostságot. A kérdésre l. Köblös: Egyházi középréteg 330-331. 1116 L. CJH 1000-1526 686-688. 1117 Katona: História eritica XVIII. 382. L. CJH 1000-1526 690. 1118 Uo. 425. 1119 Uo. 445., 448., 449., 871., 892., 905. Az utolsó három esetben idézett forráshely Johannes Cuspinianus bécsi humanista, az 1515. évi pozsonyi diplomáciai tárgyalásokra küldött Habsburgkövetség egyik tagjának naplójából való, Katona Bél Mátyás kiadását használta (Adparatus ad históriám Hungáriáé. Pozsony 1735.). 282
