Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)
A kalocsai érseki egyház története
Pestnél letáboroztak, „mindenki közül elsőnek Corvin herceg jött hozzájuk a kalocsai érsekkel a várból éjnek évadján." Péter tehát kitartott ígérete mellett és nem hagyta el Corvint a királyság elnyerésére tett erőfeszítésében. Ez megint csak Bonfiniból tűnik ki: „Zsigmond és Lőrinc... új erőt öntöttek a lankadó Corvin-pártba. A kalocsai érsekkel titokban bementek a budai várba, harmadnapon a sereget a Duna innenső partjára szállították át." Mindenesetre, amikor azt írja, hogy a kalocsai érsek nem jelent meg Ulászló koronázásán, világosan érezteti, hogy Corvin mellé szegődött.988 Mikor azonban Péter meddőnek látta Corvinra irányuló buzgalmát, végül Ulászlóhoz csatlakozott és neki, mikor testvére, Albert ellen indult, Révay szerint989 200 sisakos és 100 könnyű fegyverzetű katonát ajánlott föl, Miksa ellen pedig - Bonfini szerint990 - kb. 1000 lovast. Báthori, talán azért, mert erről a segélyről mit sem tudott, az érseki birtokok lakóit behívta a hadseregbe. Ám Péter értesülve a dologról a következő levéllel igyekezett szándéka megmásítására bírni:991 „...Egyházunk prédiális nemesei beszélik nekünk, miszerint nagyságod egy bizonyos embert küldött Soltszék megyébe, hogy az ottaniakat a megye más nemeseivel együtt hadba vonulni kényszerítse. Pedig nagyságod tudhatja, hogy egyházunk nemesei, akik közvetlenül nekünk és az egyháznak vannak alárendelve, kezdettől fogva soha nem voltak és nincsenek kötelezve semmiféle hadbavonulásra vagy valamely szolgálatra, kivéve nekünk és az egyháznak, amelynek földjén laknak. Ezt a szabadságukat még a néhai felséges úr, Mátyás király is mindenkor sértetlenül megőrizte, amint ezt a tisztelendő egri úr bizonyítja. És nagyságod jól tudja, hogy mindennek ellenére mennyi sérelem, mennyi szolgálat érte őket az elmúlt időkben, így az elmúlt télen kénytelenek voltunk őket hosszú ideig Titel mellett a hadseregnél tartani más népeinkkel együtt az alsó részek védelmére, ezen a nyáron pedig parancsunkra fejenként keltek föl nagyságos Kinizsi Pál úr, királyi kapitány mellett és vele egyesülve vonultak hadba, ezek közül a legtöbbet Kinizsi Pál úr visszatartotta és még mindig az ő táborában vannak. A többiektől pedig, akik nem akartak bevonulni, mi is behajtattuk a hadipénzt, mely ősi szokás szerint nekünk jár, de nagyobb részük a fizetés elől megszökött és máig se tudjuk, hol lappanganak. Hiszen jól tudja nagyságod, hogy milyen súlyos kiadásokba kellett verni magunkat azon népeink eltartása végett, akik még ma is Pál úrnál vannak és máig is határidős kötelezettségeink vannak. Már korábban, amikor nagyságod a múlt évben egyes vármegyéket Székesfehérvárra hívott, mi egyetlen nemesünk, egyetlen parasztunk munkáját és kiadását nem kímélve Székesfehérvár megsegítésére küldtük őket. Ezek legnagyobb részét a németek a város kapujában lemészárolták, kevesen jöttek haza igen súlyos sebekkel. Ha tehát megint ez a teher szakad rájuk, tudjuk, hogy mindnyájan elmenekülnek, otthagyva az egyházunk prédiális nemesi földjeit. Nagyságod iránti bizalommal kérjük tehát, ne engedje egyházi nemeseinket ilyen elviselhetetlen nehézségekkel terhelni, figyelembe véve, hogy mi értük és mindenki másért harcolunk embereinkkel. Azután, ha kényszerítjük őket, tudja 988 IV. tized 10. könyv. L. uo. 196. 989 Schwandtner: Scriptores II. 694. 990 V. tized 2. könyv. L. Bonfini IV/1. 222. 991 Katona: História eritica XVII. 193. L. Wagner: Epistolae 218-220. A levél címzettje, Báthori István, országbíró, erdélyi vajda volt (f 1493). 260
