Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)
A kalocsai érseki egyház története
magyarok és csehek legméltóbb hercegének, Isten után egyedüli szabadítómnak. Tégy jót velem, dicső herceg, hogy Isten veled is jót tegyen szeretetedért. Tudnod kell, hogy minden jó, amit velem teszel, nem annyira az én egyéni javamra, mint a te helyzeted előmozdítására, egyszersmind hasznára lesz. Én ugyan, Isten a tudója és a becsületes emberek, vagyis akik az igazat irigység és gyűlölködés nélkül meg tudják mondani, tehát minden igazmondó ember tudja, hogy híres atyáduradnak - akinek ahogy valódi vére vagy, bárcsak hatalmának is, hírének is Isten kegyéből fennséges utódja légy! - nem kettős, hanem egyszerű szívvel, nem álcázva, nem hazug módra, hanem híven és igazi őszinteséggel szolgáltam. De hogy mire képes a gonoszok vetélkedő irigysége a derék emberekkel és tehetségekkel szemben, azt fejemnek kárával és mindem javamnak elvesztésével tanultam meg. Bárcsak olyan könnyen elfogadta volna az az igen okos fejedelem, a te atyád és nekem uram, őszinte tanácsaimat, mint a hízelgőkét, akiknek szavai indulatosságára való tekintettel inkább ékesek voltak, de nem őszinték. Úgy vélem, én sem estem volna a vetélytársaimtól készített kelepcébe és méltóságodat se szorongatná most semmi gond. Valóban, dicső fejedelem a te kegyességeden, a te jóságodon múlik, hogy engem, odaadó és lekötelezett hívedet, visszaállíts helyemre és el nem múló jótéteményeddel olyannyira lekötelezz, hogy előbb fogyjon el életem, mint irántad való hűségem és nagyrabecsülésem. Végül megismeri és megtudhatja igen nemes méltóságod, hogy engem nem jutalmaztak meg méltóan érdemeim és szolgálataim szerint, azok pedig, akik az én rossz sorsom kigondolói és véghezvívői voltak, nem olyan szívvel és lelkülettel voltak irántad és atyád iránt, amilyet szájukkal és arcukkal mutattak. Még egyszer felségednek ajánlom magamat, kérve a magasságbeli Istent, hogy győztessé tegyen téged kiváló állásod minden ellenzője fölött. Kelt a magas várban (Visegrád), április 21-én" Bonfini bizonyítja, hogy Corvin János engedett Péter kérésének:985 „Péter kalocsai érseket, ravasz tanácsosát, akit Mátyás - úgy mondják - a királyné kedvéért hat évig börtönben tartott, az ifjú Corvin a pápai követ sürgetésére, az atyák és Beatrix ellenére, kiszabadította, majd bőkezűen megajándékozta és szabadságával együtt méltóságát is visszaadta neki." Tubero is bizonyítja, hogy Péter Corvin közreműködésével szabadult ki: „Hogy minél több párfogót biztosítson magának, Péter kalocsai érseket - akit melléknevén »bolond«-nak hívtak - kiengedte a visegrádi fogságból, ahová igen vad és féktelen természete miatt Mátyás király vetette, aki másnak a gőgjét nem bírta elviselni, továbbá felesége, Beatrix erőltetésére, aki maga is dühös volt a főpapra a vele szemben tanúsított tűrhetetlen nyersessége miatt." Mindezen bizonyítékokból kiviláglik, hogy a Péter fogságáról szóló Révay-féle elbeszélés nem felel meg a valóságnak. CCLXXIX. Bár a főpapok irányában csípős nyelvű Tubero azt állítja, hogy Péter „otthonában, magánemberként tartózkodott és a királyi gyűlésekre nem engedték", Kercselich forrásának hitele alapján986 világos, hogy ő ezeken a gyűléseken jelen volt. Bonfini is bizonyítja,987 hogy, miután Zsigmond pécsi püspök és Újlaki Lőrinc herceg 985 IV. tized 9. könyv. L. Bonfini IV/1. 178. 986 Kercselich: História ecclesiae Zagrabiensis 194. 987 IV. tized 9. könyv. L. Bonfini IV/I. 178. 259
