Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)
A kalocsai érseki egyház története
CCLXVI. A pápa sem címezte másként, mint a többi főpásztorokat akkor, amikor Oszvald zágrábi püspököt ajánlotta pártfogásába:923 „Pál... tisztelendő testvérének, a kalocsai érseknek... Dicséretedet és híredet növeli, ha az egyházi személyeket megfelelően támogatod és pártfogolod... Hogy tehát Oszvald választott zágrábi püspök a gondjára bízott egyházmegyében könnyen tudjon eredményt elérni, arra a te megfelelő pártfogásod, tudjuk, a legtöbbet éri. Szorgosan kérjük és buzdítjuk testvérünket... miszerint a nevezett választottat, és a zágrábi egyházat, tartománybeli [egyházmegyédet]... jogainak megtartásában és bővítésében... pártfogásoddal támogasd... Kelt Rómában, az Úr megtestesülésének 1466. évében, május kalendaejének 16. napján."924 Sem a következő évben, sem 1468 elején nem volt István bíboros. Ezt mutatja Mátyás oklevelének záradéka, melyet a nyitrai püspök számára adott:925 „Kelt Krisztusban tisztelendő atyánk, István úr, a kalocsai és bácsi egyházak érseke, udvarunk fő- és titkos kancellárja, kedvelt hívünk kezével 1468. május kalendae-jének 14. napján."926 Ellenben a garamszentbenedeki monostor részére ez év Január kalendae-jének 6. napján"927 kiadott oklevélben István kalocsai érseket már bíborosnak olvassuk.928 Tehát április 18-án még nem, december 27-én már bíboros címe van, így ezen idő között - Timon és Pray szerint 1468. szeptember 18-án - Szent Nereus és Achilleusról címzett áldozópap bíborossá kreálták. És valóban, 1468. szeptember 28-án bíborosnak írja magát,929 ugyanúgy 1469-ben 930 és 1470-ben, 931 amikor a háborúk miatt nem mehetett Rómába, a kalapot ugyan elküldték neki Rómából, de még mielőtt megkapta volna, meghalt, ezért sírboltja fölé akasztották. Az ő kedvéért van följegyezve a kalocsai naptárban: „1463-ban egyesítették a kalocsai Szent Ágoston apátságot az érseki háztartással."932 923 Uo. 172. 924 Április 16. 925 Katona: História eritica XV. 260. 926 Április 14. 927 December 26. 928 Katona: História eritica XV. 261. 929 Uo. 360. L. DRH1458-1490 179-181. 930 Uo. 371. 931 Uo. 425. L. DRH 1458-1490 188. 932 Várdai István érsek a Gutkeled nemzetségből eredő, Kisvárda központtal Szabolcs (ill. Bereg) megyében birtokló középnemesi családból származott, sőt famíliájából nagybátyja, Miklós 1453-ban a főkincstartói méltóság birtokába jutva a bárók közé emelkedett. Apját Pelbártnak hívták, egyik testvére, Aladár pedig a királyi udvarban szolgált kamarásként és udvari lovagként (minderre l. Engel: Archontológia 11. 254.). Őmaga 1420 táján születhetett, a forrásokban 1439-től szerepel. Az 1440-es években Krakkóban, Bécsben, Padovában, majd Ferrarában tanult, 1450-ben a padovai egyetemen avatták a kánonjog doktorává. Rokoni támogatással végzett tanulmányairól máig fennmaradt leveleiből szerezhetünk ismereteket (l. Lukcsics Pál: Várdai István ferrarai diák levelei [1448-1449]. In: Történeti Szemle 14 [1929] 124-136.). Már 1441-ben a váradi székesegyház kanonoka lett, később az egri káptalan tagja is volt. 1455-ben erdélyi, 1456-ban pedig egri székesegyházi préposttá nevezték ki. 1453-tól a Habsburg házbeli V. László király (1439-1457) környezetében élt, 1454-1456 között alkancellárként, majd 1456-1457-ben titkos kancellárként szolgálta uralkodóját. Diplomáciai küldetéseket is teljesített, ő volt megbízva királya francia 247
