Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)

A kalocsai érseki egyház története

45. III. JÁNOS 1401-től CCXXXIV. • vagy Garai János érsekségét Pray 140l-re helyezi.819 Ha ez igaz, akkor Tamás nem élt 1401-ig. János érsekségét pedig 1402-ig vezeti, ami nem tartható a fenti Csákioklevél szerint. Ez azt állítja, hogy 1401. február 17-én a kalocsai érsekség üresedésben van. Ennélfogva, ha János már 1400-ban érsek volt, akkor nem élt 1402-ig, ha pedig élt, 1401. február 17-e után lett kalocsai érsek. A Batthyány-kéziratok is azt sugallják, hogy inkább ezt az állítást kell elfogadnunk: „1401. április 2-án János érsek fölajánlott 2 ezer forintot, továbbá elődjéért, Miklósért, elődjéért, Lajosért és elődjéért, Istvánért is." Tehát annyi idő alatt három érsek nem töröltette ki nevét, vagy mert olyan sovány volt a kalocsai érsekség bevétele, vagy mert az akkoriban szerfölött zilált állam más szükségleteire kellett fordítani. Ez a III. János se igyekezett kiegyenlíteni, mint majd látjuk. Jánosra vonatkozik a római Batthyány-kéziratok följegyzése: „XXIII. János, az 1410. július 25-én megkoronázott pápa, rezerválja magának a kalocsai egyházat, mely János érsek halálával megüresedett." Úgy látszik, nem vette számításba azokat, akiket utána kalocsai érsekeknek mondanak, mert vagy nem voltak még megerősítve, vagy mert az ellenpápák erősítették meg őket.820 819 Pray: Hierarchián. 75. 820 János érsek nem a Garaiak közé tartozott, hanem a Szepes megyei köznemesből a késő Nagy Lajos-kor vezető személyiségévé, országbíróvá (1372, 1373-1380) felemelkedő Stefkfalvi (Szepesi) Jakab fia volt. A magyarországi forrásokban 1378-1410 között szerepel: padovai tanulmányai és a kánonjogi doktorátus megszerzése után erdélyi kanonok lett mint dobokai főesperes, majd zágrábi püspök (1394-1397), ez utóbbi tisztségéről Zsigmond királlyal és Zágráb városával való ellentétei miatt lemondott. Hamar tisztségeket kapott az államkormányzatban is: kápolnaispán (1387-1393), titkos kancellár (1394-1397), Hl. az uralkodó dalmáciai vikáriusa és főbírája (1396) volt. Érseki működéséről keveset tudunk, de ő tekinthető az első helyi főpásztornak, aki segédpüspök (Demeter testvér, narethai címzetes püspök) tevékenységére támaszkodott. Kalocsai érsekségének időhatárait 1401. március 28.-1403. június 29. közé tehetjük, 1403. november 6-án már mint volt érseket említik, s az oklevelek egészen 1408. november 14-ig üresedést jeleznek az érseki székben (1406. november 22-én Maróti János macsói bán szerepel világi gubernátorként) (minderre l. Engel: Archontológia I. 65.). Az érsek 1403-ban szembefordult Zsigmond királlyal, Nápolyi László Anjou-házbeli ellenkirály támogatójává lett (az eseményekre összefoglalóan l. Engel-Kristó-Kubinyi: Magyarország története 133-135.), s az annak kíséretében lévő pápai legátus visszahelyezte a zágrábi püspökségbe. A felkelés bukása után Nápolyba távozott, ahol később haláláig a nápolyi érsek tisztségét töltötte be (1407-1409). Személyére még l. Pór Antal: Adatok a bolognai és pádovai jog-egyetemen a XIV. században tanult magyarokról. In: Századok 31 (1897) 789-797.; Bertényi Iván: Szepesi Jakab országbíró. [Bp. 1970.] 83-84., 146-147.; Bónis: Jogtudó értelmiség 60., 94., 96.; Mályusz: Egyházi társadalom 179.; Mályusz: Zsigmond király 54-55., 86-89., 152.; Udvardy: Kalocsai érsekek 248-254.; A. Lukinovic: Ivan Sipuski. In: Zagrebacki Biskupi 155-161. 220 III