Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)

A kalocsai érseki egyház története

CCXXIX. Miután ezt a levelet Magyarország érsekeihez nem VI. Kelemen küldte, amint Timon és utána Pray tévesen írták, hanem XI. Gergely, ami kitűnik Raynaldból, ezek az érsekek Tamás esztergomi, azelőtt kalocsai érsek és a mi VI. Istvánunk voltak, aki tizenöt éven át állt ezen érseki egyház élén. Ez kigyűjthető a királyi oklevelekből, amelyek István kalocsai érseket említik az 1368., 1369., 1370., 1371., 1373., 1376., 1379. években.791 1380-ban már új címet tesznek hozzá: Jeruzsálemi pátriárka".792

Olvasható még Lajos király 1382. „február idusának 3. napján"793

kelt oklevelének záradékában, Libethbánya részére kiadott oklevelében, de ugyanazon év „április kalendae-jének 10. napján"794

már üresedésben lévőként írnak a kalocsai érseki székről.795

Tehát István 1382. február 11. és március 23. között halt meg. Emlékezetes marad a kalocsaiak számára, egyrészt, mert az érsekség mellett a pátriárka rangját is viselte, másrészt, mert ő kérte XI. Gergely pápát, hogy erősítse meg újból a kalocsai és bácsi egyházak egyesüléséről szóló elveszett bullát, amint ezt a Batthyánykéziratok bizonyítják.796 Méltán fájlalhatjuk, hogy már ez is elveszett.

797 elenyésztével) megszűnt, s csak címként éltek tovább. Minderre l. Koszta László: missziós püspökségek. In: KMTL 458-460. ; Uő: Egyházi topográfia 46. 791 Katona: História eritica X. 429., 436., 451., 456., 473., 563., 611., 655. L. Fejér: CD IX/4. 130-135.; Magyar Országos Levéltár Diplomatikai Gyűjtemény 1920. sz. (vö. Anjou-okit. V. 152. sz.); Fejér: CD IX/4. 215-218.; Smiciklas XIV 235-238.; uo. 301-303.; Fejér: CD IX/4. 502-506.; uo. IX/5. 90-96. 792 Uo. 669., 681. L. Fejér: CD IX/5. 374-376., 376-380. 793 Februári!. 794 Március 23. 795 Katona: História eritica X. 712. L. Fejér: CD IX/5. 562-566. 796 A kútfőt l. Theiner: Monumenta Slavorum I. 313. 797 István érsek, akit Szigeti előnévvel szerepeltetnek, valójában a Frankói család sarja volt (Szigeti [de Insula] előnevét egy Zala megyei ágostonos remete-rendházról vette). Mint az ágostonos remeterend (l. Hervay Ferenc Levente: Agostonosok In: KMTL 31-32.) tagja 1325 táján Párizsban folytatott tanulmányokat, majd Toulouse-ban és Esztergomban tanított. I. (Nagy) Lajos kérésére adományozták neki a magas magiszteri tudományos fokozatot. 1350-től nyitrai püspökként tevékenykedett, s többször szolgálta uralkodóját avignoni követségekben. Kalocsai érsekké 1367. február 10-én nevezte ki a pápa, elhunytáig tartó működésének időhatárait újabban 1367. július 19.-1382. február 10. közé teszik, míg 1382. március 3.-augusztus 24. között üresedést jeleznek a kor oklevelei a kalocsai székben (l. Engel: Archontológia I. 65.). 1377. május 3.-1379. december 4. között kancellárként is szerepel (l. uo. 89.). 1379-ben a pápától megkapta a jeruzsálemi pátriárka címét, utána tulajdonképpen csak kormányzója volt a kalocsai érsekségnek. Szigeti István a legjelentősebb XIV. századi kalocsai főpásztorok közé tartozik, jelentős szerepet vitt Lajos király balkáni térítő tevékenységének irányításában, erre pápai megbízás is kötelezte. Ágostonos remeteként irodalmi működést is kifejtett. Személyére még l. Wertner Mór: „Szigeti István" kalocsai érsek származása. In: Turul 28 (1910) 33-37.; Udvardy: Kalocsai érsekek 232-242. 216