Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)

A kalocsai érseki egyház története

testvér Kelemen pápa rendelkezése alapján a tinnini püspökségből átkerült a kalocsai érsekségbe 1349-ben, miután a zágrábi egyház élén egy hónapnál valamivel többet töltött." Azonban Dénest később helyezték át a kalocsai érsekségbe, ő és István között még ott volt Miklós. Ezt hamarosan kimutatjuk a római kútfőkből.743 37.1. MIKLÓS 1349-től ccxx. г •»• Miklóst Pray az 1349. és 1350. évre helyezi.744 Pedig ugyanő idézi az egri káptalan 1349-ben, Szent Szilveszter pápa és vértanú ünnepén kelt oklevelét,745

amely a kalocsai érsekséget üresedésben levőnek mondja. Tehát Miklós 1349-ben vagy nem volt még kalocsai érsek, vagy az egri káptalan ezt még nem tudta december utolsó napján, Szent Szilveszter pápa ünnepnapján, akit itt tévesen nevez vértanúnak. Ezt inkább azért látom szükségesnek elmondani, mert a római levéltárból vett Batthyány-kéziratokban a következőket olvassuk: „Miklós kalocsai érseket áthelyezik az esztergomi érsekségbe VI. Kelemen pápaságának 8. évében, január idusának 3. napján."746 Mert, ha I. Miklós 1349. december utolsó napján még nem lett volna kalocsai érsek, tizenegy nap leforgása alatt először kalocsai, majd esztergomi érsek lett volna. Ez nemcsak szokatlannak, 743 Harkácsi (Büki) István érsek Gömör megyei családból származott, először pécsi székesegyházi prépostként (1324-1343) találkozunk vele a forrásokban. Az 1340-es évek elején már volt választott kalocsai érsek (erre l. a 724. jegyzetet), de akkor még nem foglalhatta el ezt a főpapi széket (tehát a Katona által IV. Istvánnak nevezett érsek azonos V. Istvánnal, azaz Harkácsival). Kárpótlásul Csanádi (1343-1344), majd veszprémi püspök (1344-1345) lett, de egyik tisztségébe sem iktatták be, hiszen tartósan a pápai székhelyen, Avignonban tartózkodott. Végül pápai kinevezéssel foglalta el a Kaboli László halálával megüresedett érseki méltóságot (1345. március 2.). Kaboli halála után az arra jogosult káptalanok már megválasztották a sziléziai származású Neszmélyi (Poroszlói) Miklós pécsi kanonokot, királyi kápolnaispánt (1344-1345) érseknek, aki később a pécsi egyházmegye élére került (1346-1360), bár választott érsekként 1345 folyamán szerepel hazai forrásokban (személyére l. Pór Antal: Neszmélyi Miklós, Nagy Lajos király tanítója. In: Katholikus Szemle 21 [1907] 467-485.; Udvardy: Kalocsai érsekek 207-208.). Harkácsit mint a pápa jelöltjét végül I. (Nagy) Lajos király (1342-1382) is elfogadta, sőt kancellárnak is kinevezte 1347-ben. Haláláig tartó rövid kalocsai tevékenységéről, amelyet legújabban 1346. január 17.-1347. december 26. közé kelteznek (l. Engel: Archontológia I. 65.), bár valószínűleg csak 1348 második felében hunyt el, nem sokat tudunk: vitái voltak a szerémi püspökkel, valamint ő is megkísérelte a felvidéki birtokok visszacserélését. Az általa a pápához benyújtott kérvényeket l. Bossányi: Regesta I. 297., 299., 301-309., 317., 372-380., 384-387. sz. Személyére még l. Juhász: Csanádi püspökség (1307-1386) 43-53.; Juhász Kálmán: Magyar főpap Avignonban. In: Vigília 20 (1955) 329-333.; Udvardy: Kalocsai érsekek 209-213. Főpapi pecsétjét l. Bodor-Fügedi-Takács: Főpapi pecsétek 47., ill. VIII. tábla 42. kép. 744 Pray: Hierarchia II. 72. 745 Uo. I. 170. 746 1350. január 11. 208