Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)
Thoroczkay Gábor: Előszó
Katolikus Egyetem Hittudományi Karának professzora), valamint az érseki kastély, a főszékesegyház, az érsekportrék, s a jelentősebb műkincsek mellett az összes egyházmegye-béli templom Legeza László által készített színes fényképével. A könyv egyben méltó emléket állított az azt megrendelő főpásztomak, az egyháztörténet-írást pályája során végig támogató, közelmúltban elhunyt Dankó Lászlónak (címzetes püspök, „sede plena" apostoli kormányzó 1987, érsek 1987-1999) is.78 2000-ben jelent meg Kalocsa Város Önkormányzatának kiadásában egy tanulmánykötet,79 amely a település és az érsekség történetével, építészeti és művészeti emlékeivel foglalkozott a kora középkortól egészen a XX. századig. Az érsekség XI. századi történetével kapcsolatos írásokra alább még visszatérünk, itt a főegyház XVIXVII. századi históriáját bemutató dolgozatra hívnánk fel a figyelmet, amely joggal minősíthető hézagpótlónak. Molnár Antal, a budapesti tudományegyetem középkori és koraújkori magyar történeti tanszékének adjunktusa mind a főegyházmegye 1526 után bekövetkező pusztulásáról, mind a katolikus délszlávok betelepüléséről és azok lelki gondozásáról, mind pedig a királyi Magyarországon élő korabeli érsekek és egyházmegyéjük viszonyáról alapvetően új megállapításokat közölt a teljes hazai és külföldi vonatkozó szakirodalom, ill. a magyarországi és római levéltárakban gyűjtött forrásanyag bevonásával.80 Ugyancsak 2000-ben hagyta el a nyomdát az Európai Unió regionális Phareprogramjának támogatását is élvező monumentális tanulmánykötet, amely az egykori déli magyar területek történelmével, várostörténetével, művészeti és régészeti emlékeivel kapcsolatos - magyar és szomszédos országok-béli szerzőktől származó -írások sorát vonultatta fel gazdag illusztrációs anyag kíséretében.81 A régió egyházi helyrajzát, azaz az egyházszervezet térbeli elrendeződését, az egyházi intézmények (püspökségek, káptalanok, szerzetesházak stb.) létrejöttét és középkori történetét, ezeknek a vidék települési szerkezetében elfoglalt helyét Koszta László mutatta be.82 A X-XIV. századi magyar egyháztörténet és a középkori hivatali írásbeliség elismert szegedi kutatója egyébként már az 1990-es évek elején közölt egy, az esztergomi és kalocsai érsekek Árpád-kori kapcsolatairól szóló átfogó dolgozatot,83 s később a kalocsai egyház létrejöttével kapcsolatban is új elképzeléssel állt elő (1. alább). Vázlatos áttekintésünk végére értünk: a művészettörténeti és régészeti tárgyú monográfiák, tanulmányok, mint például a kalocsai főszékesegyház történetét taglaló munkák előszámlálását tudatosan mellőztük, lényegében az érsekséget, annak intézményeit és vezetőit 78 Török József-Legeza László: A kalocsai érsekség évezrede. Bp. 1999. 79 Kalocsa történetéből. Szerk. Koszta László. Kalocsa 2000. 80 Molnár Antal: A kalocsai érsekség a török korban. In: Koszta L. (szerk.): a 79. jegyzetben i. m. 109— 156. Még 1. Uő: A kalocsai érsekség a 17. században a püspöki processzusok tanúvallomásainak tükrében. In: Emlékkönyv Zimányi Vera 70. születésnapjára. Piliscsaba 2000. (megjelenés alatt) 81 A középkori Dél-Alföld és Szer. Szerk. Kollár Tibor. Dél-Alföldi Évszázadok 13. Szeged 2000. 82 Dél-Magyarország egyházi topográfiája a középkorban. In: Kollár Tibor (szerk.): a 81. jegyzetben i. m. 41-80. A dél-magyarországi káptalanokra, monostorokra és kolostorokra még 1. F. Romhányi Beatrix: Kolostorok és társaskáptalanok a középkori Magyarországon. Katalógus. [Bp.] 2000. passim. 83 Adalékok az esztergomi és kalocsai érsekség viszonyához a XIII. század elejéig. In: Magyar Egyháztörténeti Vázlatok 3 (1991) 73-88. (Megjelent még: Koszta L. [szerk.]: a 79. jegyzetben i. m. 29-50.). XVI
