Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)

A kalocsai érseki egyház története

CLXXXIX. IV. Kelemen 1268. november 29-én meghalt. Az apostoli szék harmadik éve üresedésben volt, míg végre 1271. szeptember 1-én X. Gergelyt választották meg, aki a keresztény sereggel Szíriában tartózkodott és ottani cselekedetei ajánlották. A következő évben visszatért Itáliába és március 27-én fölszentelték. Hogy a szentföldi keresztényeknek segítséget gyűjtsön, általános zsinatot hirdetett Lyonba, amelyre április 13-án István kalocsai érseket is meghívta. Hogy ez valóban elutazott-e Lyonba, nem lehet bizonyossággal állítani, mivel a gyűlés irataiban az atyák nevei nem szerepelnek. Mivel azonban a gyűlésen résztvett ötszáz főpásztor, hetven apát és ezer más főpap, tehát nagyobb számban, mint bármely eddig tartott zsinaton, könnyen hihető, hogy engedelmeskedett a pápa meghívásának és növelte az atyák számát, annál is inkább, mert a másik érseki szék üresedésben volt. Az biztos, hogy István érsek az 1274-ben tartott zsinat után még életben volt, még IV. László számos oklevelének záradékában is olvashatunk róla, így 1273-ban, 1274-ben, 1275-ben, 1276-ban, valamint 1278-ban.627 Mivel azonban ezen oklevelekben a kancellári cím hiányzik, úgy látszik, hogy ezt csak V. István alatt viselte. Ezután már sehol sincs említés Istvánról, korán elragadta a halál, nem sokkal múlhatott 40 éves, miután 12 évvel előbb érte el az érsekséget és akkor korhiányban szenvedett.628 29. II. JÁNOS 1278-tól cxc. ^^gyanazon évben, melyben II. István meghalt, megválasztották János budai prépostot Kalocsa érsekévé. Ezt IV. László több okleveléből tudjuk, melyekben március 11-i kelettel még nem megválasztottnak, hanem csak „a budai egyház prépostjának és a 627 Katona: História eritica VI. 636., 643., 645, 648, 686, 661, 670, 674, 675, 680, 682, 684, 707, 767. L. Reg. Arp. 2406., 2378., 2357., 2426., 2450., 2445., 2641., 2483., 2597., 2551., 2659., 2656., 3464. (valójában 1287-ben kelt), 2870. sz. 628 Báncsa nembeli István érsek a hasonló nevű bíboros, korábbi esztergomi érsek (személyére l. az 583. jegyzetben idézett irodalmat) unokaöccse volt. A Báncsa genus Bács vármegyében volt birtokos (l. Karácsonyi: Magyar nemzetségek 216-220.). Nagybátyja - többi unokaöccséhez hasonlóan - őt is támogatta tanulmányaiban, adataink bolognai tartózkodásáról vannak, s műveltségét a pápa is dicsérte. 1263-ban pozsonyi prépost volt, s jelölt a zágrábi püspökségre is. 1264-ben szentszéki felmentést kapott a püspökséghez megkívánt kor hiánya alól. 1267-ben, Smaragd érsek halála után, Demeter barsi főesperes, királyi klerikus és diplomata, későbbi alkancellár (személyére l. Kollányi: Esztergomi kanonokok 15.; Szűcs: A kereszténység belső politikuma 172-173.) ellenében nevezte ki a pápa kalocsai érsekké. 1266-1272 között V. István király kancellárjaként tevékenykedett (1270-ig mint az ifjabb királyé). Katona nem említi, hogy a Hont megyei Rimabánya érseki birtok aranybányászainak 1268-ban szabadságlevelet adott, majd 1271-ben felmenetette őket a szomszédos másik érseki birtok, Rimaszombat lakói által fizetett szállásadó alól (minderre l. AMTF III. 270., 271.). Az érsek személyére még l. Fejérpataky: Királyi kancellária 117., 120-121.; Bónis: Jogtudó értelmiség 23.; Udvardy: Kalocsai érsekek 155-161. 178