Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)
A kalocsai érseki egyház története
képzeteiben még jobban megerősödik, még azt is a saját erejének merészeli tulajdonítani, ami a nép bűnei miatt járult hozzá győzelméhez. Ámbár ilyenformán ennek a gonosz nemzetnek üldözése igen súlyos és nyugtalanító feladat a keresztények számára, de Magyar- és Lengyelország, meg a szomszédos részek híveinek annyival inkább rémítő és ijesztő, mert ezek a hívek legközelebb esnek hozzájuk, tehát súlyosabban érzik a betörést és a bűnök okozta kegyetlenséget. Továbbá, miként Krisztusban kedves fiunk, Béla, a magyarok jeles királya, különleges követe útján nekünk előadta, nemrég hitelt érdemlő közlés jutott el hozzá, hogy az említett tatárok, más, hozzájuk csatlakozó pogányokkal társulva, szétszórt csapataikat összevonva, az említett országgal és Lengyelországgal határos keresztény földek ellen rövid időn belül támadást terveznek, hogy azokat a szokott módszerrel leigázzák, sőt tovább szándékoznak menni - ami távol legyen -, hacsak bátran ellent nem állnak nekik. Emiatt ugyanaz a király mint katolikus és a hit, valamint a hívők megőrzésében buzgó fejedelem azt javasolja, hogy a nevezett ország határán az isteni erény megelőző segítségével bátran útjukat kell állni és hatalmasan megküzdeni velük, nehogy a keresztény népek megdöbbenésére tovább tudjanak haladni. Mivel tehát e célra Krisztus híveinek segítsége neki igen alkalmasnak látszik, testvérségeiteknek apostoli iratunkkal erősen megparancsolva meghagyjuk, miszerint Magyar-, Cseh- és Lengyelországban, Ausztriában, Stájerországban, Karintiában és a brandenburgi őrgrófságban magatok vagy más erre alkalmas emberek által a nevezettek, valamint pogány csatlósaik kegyetlensége ellen tekintélyünkkel a legnagyobb buzgósággal hirdessétek meg a kereszt szavát. Kelt Perugiában, július kalendae-jének 7. napján, az első évben."614 Kétségtelen, hogy Imre érsek a rábízott tisztségben - ameddig élt - buzgón eljárt. De mindjárt kitűnik, hogy az 1265. évet nem élte túl. Az egri káptalan ugyanis egy bizonyos oklevél záradékában értesít bennünket, hogy a következő évben a kalocsai érseki szék üresedésben volt:615 „Az Úr 1266. esztendejében, Béla és István jeles királyok uralkodása alatt, amikor Fülöp volt az esztergomi érsek, a kalocsai szék üresedésben, tisztelendő atyánk, Lampert úr az egri püspök."616 28. II. ISTVÁN 1266-tól CLXXXVI. tJ^^ ) ogy a megüresedett érseki széket a kalocsai és bácsi kanonokok betöltsék, a választás jogával éltek, de egy részük István pozsonyi prépostra, a másik Demeter barsi 614 1265. június 25. 615 Katona: História eritica VI. 458. L. Fejér: CD IV/3. 382. 616 Imre érsek a valóságban nem létezett, a vele kapcsolatos dokumentumok mind Smaragdra vonatkoznak. Katona tévedésének forrásaként a 608. jegyzet alatt idézett oklevélben szereplő ifjabb királyi kancellár nevének félreolvasását jelölhetjük meg, hiszen ő az Sm. névrövidítést Emericusnak (Imre) oldotta fel, míg később Fejér György Stephanusként (István) olvasta ki (l. Fejér: CD IV/3. 204.). A kérdésre még l. Udvardy: Kalocsai érsekek 152. 174
