Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)

A kalocsai érseki egyház története

Ha ennek a krónikának a gyilkosság elbeszélésében csak annyi hitelt adunk, amennyit az időpont megjelölésében érdemel, erre, mint bizonyítékra, nem sokat adhatunk. Smaragd ugyanis nem élt 1266 júliusáig, ezt a leghatározottabb bizonyítékkal fogjuk kimutatni. Hazai íróink se emlékeznek meg erről a méltatlan gyilkosságról. Talán, mivel hirtelen halt meg, a gyilkosság némi gyanúja terelődött szolgáira, amit azután a krónikás igaznak tartott.606 27.1. IMRE 1264-től CLXXXIII. ^mre kalocsai érsekségét Schmitth Miklós jelzi kéziratában és azt az 1264. évre helyezi. Bizonyítékul idézi a Hevenesi-kéziratok 80. kötetét, a ZZ jelzés 10. oldalán,607 ahol István ifjabb király oklevele található, melyben egy Örs nevű földet Kompold Istvánnak juttat. Záradéka a következő:608

„Kelt Imre, Isten kegyelméből kalocsai érsek, udvari kancellárunk, kedvelt hívünk kezéből, az Úr 1264. évében." Ez már határozottabb bizonyíték, mint az említett krónika, mely Smaragd életét 1266-ig viszi. Mivel azonban bizonytalan, hogy Smaragd az 1264. év valamelyik részében még élt-e, nem lehet határozottan megállapítani, vajon őrá, vagy Imrére vonatkoznak-e Raynald ezen évre szóló följegyzései:609

„És nemcsak a tatárok, hanem az országban csatangoló kunok is súlyos bajokat és károkat szoktak okozni a kereszténységnek. Ezért Orbán az esztergomi és kalocsai érsekek feladatává tette, hogy a riadót megfújják és a keresztes lobogót kibontsák, hogy a megkeresztelkedetteket a keresztény életre kényszerítsék, másokat pedig a szent keresztség fölvételére vezessenek". CLXXXIV. Ugyancsak bizonytalan, melyik érsek alatt éledt föl újra az az ügy, hogy a boszniai egyházmegyét a kalocsai érsek alá rendeljék. Ezt tárgyalja a következő 606 Smaragd érsek a francia eredetű Zsámboki (Zsámbéki, Gilétfi) családból származott, vele azonos nevű apja erdélyi vajda és udvarbíró volt (l. Engel Pál: Zsámboki [főúri család]. In: KMTL 749.). 1244-ben a veszprémi egyházmegyében fekvő Hanta prépostjaként említik, 1253-tól pedig pozsonyi prépost volt. IV. Béla udvari klerikusaként, diplomatájaként, ill. alkancelláijaként (1254-1258) működött. 1254-ben megkapta az alkancellári tiszttel ekkor szinte már egybeforrott székesfehérvári prépostságot. 1257-ben választották kalocsai érsekké (a pápa 1259-ben erősítette meg). Komoly szerepet játszott IV. Béla és fia, István ifjabb király (a később, 1270-1272 között uralkodó V. István) közötti polgárháború (erre l. Szűcs: Utolsó Árpádok 112-139.) lezárásában, s az ifjabb király mellett kancellári tisztséget is betöltött (1258-1266). A meggyilkolásáról szóló hír - Katona közlésével ellentétben - hitelt érdemelhet, mégha pontos időbeli behatárolása némileg problematikus is. Személyére még l. Fejérpataky: Királyi kancellária 105-106., 116.; Udvardy: Kalocsai érsekek 149-154. 607 A Hevenesi-gyűjteményre l. a 123. jegyzetet. 608 L. Reg. Arp. 1830. sz. 609 O. Raynaldus: Annales ecclesiastici ab anno 1198... I-XV. Lucca 1747-1756. Az 1264. évnél az 51. szám. 172