Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)

A kalocsai érseki egyház története

neve, úgyhogy méltónak tartottuk őt a római egyház kebelébe meghívni. Mikor pedig megérkezett, érdemeire való tekintettel megtisztelő helyet kapott, ott azonban a szokatlan éghajlat miatt, másrészt egyéb magyarországi dolgok miatt, melyek aggodalmat keltettek benne, de a szülőföldje utáni vágyakozás hatására is, szabadságot kért tőlünk és testvéreinktől, heves kérleléssel, hogy oda visszatérhessen. Azonban, bár kérése e tekintetben nehéznek s nem kevésbé kellemetlennek látszik, mert mi és a nevezett atyák nem szívesen nélkülözzük az ő kedves és óhajtott jelenlétét, mégis bele akarunk nyugodni kívánságába, mert hatásos kéréseivel sürgetett bennünket, továbbá testvéreink tanácsára, különleges kegyünk jeléül az esztergomi érsekséget szándékoztunk ráruházni abban a reményben, hogy a nevezett egyház az ő buzgósága folytán, mint eddig, úgy a jövőben is jólesően fog gyarapodni, lelkiekben és világi dolgokban egyaránt, annak az útmutatása alapján, aki a mondott erényeket jutalomként adta és a kegyet keggyel tetézi. Ezért őt azon egyházba, gondviselőként, teljes kegyünk birtokában visszaküldjük. Felségedet kérjük, és nyomatékosan intjük, hogy őt az irántunk és az apostoli szék iránt való tiszteletnek megfelelően örömest fogadd, őt és a rábízott egyházat nagy jóindulattal vedd szeretetedbe, ajándékozd meg királyi kegyeddel, hadd érezze magát erősnek kegyedtől, mi pedig szívesen vesszük és fogadjuk becsületes buzgalmadat, mert megérdemled. Kelt Assisiben, június idusának 5. napján, a 10. évben."577 CLXXVI. Most tehát már mi is látjuk és ezek után Béla is látta Ince húzódozásának igazi okát Benedek kalocsai érsek áthelyezésében, akit a tartománybeli püspökök az esztergomi székbe kívántak. Miután ebben megnyugodott, már nem nevezi őt kérelmezett esztergomi érseknek abban az oklevélben, melyben utal az újonnan ráruházott tisztségekre:578

„...miután Lőrincet, a szent Gergely egyházhoz tartozó besenyői falunagyot, valamint Demeter nevű fiát és Jánost, Gergely vejét ugyancsak Besenyőről, a mi szerémi pénzverő tisztjeink, úgymint Lipót és társai a hamis pénzverés bűnében tettenérték, tisztelendő Benedek atya, kalocsai érsek, udvari kancellárunk jelenlétében, aki az egész Szerémségben nemcsak az ispáni tisztben, hanem teljhatalmú helyettesünkként járt el, a bírói vizsgálat során, abban a dologban, mint tettenértek, vétkeseknek találtattak, így minden fölszerelésüket, mellyel a hamisítást művelték, nekünk bemutatták, javaik pedig az ország szokása szerint a nevezett tisztelendő atya, mint a felség nevében eljáró bíró és nevezett pénzverő tisztjeink kezére jutottak, ugyancsak a tisztelendő atya, személyesen elénk járulva, Iván nevű hívének, az ő tárnokmesterének, ama Lőrinc házait, bizonyos szőlőit, kaszálóját és prését és a fent nevezettek egyéb dolgait, mint az ő részesedésüket és pénzverő tisztjeink részét, melyet neki eladtak, amint előttünk kijelentették, birtokába adta, két szőlő kivételével, amelyet rokonának, Péter ispánnak szándékozott adni, de a nevezett Iván mester ezeket is megszerezte Péter ispántól s így azok összes javai Iván mester kezére jutottak. Ezt az adományozást is, vásárlást is a 577 1253. június 9. 578 Katona: História eritica VI. 200. L. Reg. Arp. 998. sz. 166