Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)

A kalocsai érseki egyház története

szomorúak jöttek-e? íme most is, az egybehangzó és egyetértő kánoni kérelmünk elfogadása ügyében, tisztelendő Benedek atya, kalocsai érsek, udvari kancellárunk személyét illetően, akit ünnepélyesen esztergomi érseknek hirdettek ki, az egyház és az egész ország papságának és népének kérelmére, akinek áthelyezése mindenkinek közös hasznára lesz, a minap a legnagyobb szívélyességgel esedeztünk, végtelen kegyességetek, melyet egyénekre, összességre bőségesen szokott árasztani - fájdalom! -nem hallgatott meg bennünket... jóllehet I. [István] bíboros, praenestei püspök úr tanácsa és beleegyezése, miként leveletek által parancsba kapta, hatalmas támogatást jelentett volna kérelmünk javára, sőt talán a kívánt hatást eredményezte volna, de -őszintén bevallva - még inkább Szentséged tekintélye, mert úgy lenne felfogható, hogy az cselekszik, akinek arra felhatalmazása van. Zavar és szégyenkezés fog el bennünket, hogy az oly törvényszerű és ünnepélyesen megejtett ügyben, mikor a jogszerinti királyi beleegyezést is megadtuk, visszautasítanak bennünket, mint méltatlanokat, és a kegyesség forrásához járulva egy csöppnyit sem tudunk hozni belőle, különösen, mikor a kérelmezők egybehangzó óhajai, de a kérelmezett sokszorosan ragyogó érdemei miatt is, melyekkel Isten és emberek előtt kedvessé tette magát, kötelességünk volt megadni beleegyezésünket és megérdemelten kellene azt helyeselni. Az esztergomi főpap ugyanis az egyházi és világi főurak közt az első, aki országunk minden nehéz és titkos ügyében tanácsával, segítségével mellettünk kell, hogy legyen, akinek jelentétét még rövid időre sem nélkülözhetjük és megérdemelte az élre helyezést abban az egyházba, mert mindenki tiszteletteljes szeretetét és megfelelő elismerését vívta ki magának. Ilyen ez a főtisztelendő atya, akiről mosl szó van, ezért nem a magán-, hanem a közéletbe kell mindenképpen állítani, nem a sarokba, hanem a háztetőre, hogy, mint a tartóra helyezett mécs, fényeskedjék mindenkinek példaképül és jóságának áradásából bőségesen gazdagodjék mindenki. Az esztergomi egyházba helyezve, mint a középen álló, nyilvánosan, köröskörül éreztethetné minden hasznosságát. Sérelem az ő áthelyezéséből se a kalocsai egyházra, se más valamelyikre nem hárulna, mert mint esztergomi érsek a kalocsai egyházon, de bármelyik máson is célszerűbben segíthetne, hatásosabban vigyázhatna rájuk és bőkezűbben gondoskodhatna róluk. És ez a mai viszonyok közt nem is valami új kísérlet, hiszen az ilyen esetben szokásos és elismert áthelyezésről van szó és nem is ok nélkül való, a közhaszon pedig méltán elébe helyezendő az egyéni érdeknek. Hiszen az említett István bíboros úr, aki a magyar egyház kebeléből való volt és a magyar egyházak állapotát teljességében megismerte, biztos tudása alapján semmiképpen sem egyezett volna bele, hogy azt a kérelmet akár szóval, akár tettel helyeselje, amelynek megtanácskozásán is ott volt, azután részt vett a Te Deum-on és saját maga mondta el az ilyenkor szokásos imát, ha azután belátta volna vagy valamiképpen sejtette volna, hogy az valakinek a jogsérelmével történt. Továbbá, midőn a ti meghagyásotok szerint az esztergomi kanonokok a kitűzött napon belül a választás, illetve a kérelmezés kivitelezéséhez hozzáfogtak, a ti hozzájárulástokkal István bíboros úr, az utasítás szerint azt jóváhagyta anélkül, hogy hozzánk megkeresést intézett volna. Mindebből nyilvánvaló, hogy a kérelmezettnek szerzett joga van. Ebből az következik, hogy a kérelmezett, de a kérelmezők sérelme és háborgatása nélkül - hogy teljes tisztelettel beszéljünk Atyaságtok iránt - nem kellett volna és nem lehetett volna ezt a törvényesen végbement dolgot megváltoztatni. Mert, bár a hatalom teljességéből 163