Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)
A kalocsai érseki egyház története
egyházi fenyíték terhe alatt köteleztek, mivel nevezett végrehajtók hozzánk küldött bizonyítékaiból világosan kitűnik a valóság, mi a békét előbbrevalónak tartjuk, mint a pereskedést... azért úgy döntöttünk... hogy az elvett birtokokat a nevezett testvéreknek teljes egészében visszaállítjuk... Kelt... Pascasius egri prépost, udvari kancellárunk kézírásával, az Úr 1231. évében." CLXII. A szuffraganeus püspököket, amikor a választás és kérelmezés joga érvényesült, az érsekek erősítették meg. Ilyen esetet már láttunk föntebb az erdélyi püspöknél, most pedig a váradi püspök esetében van fényes példánk erre, akinek megválasztását a kalocsai érsek erősítette meg, bár állítólag valami csalárdság történt, a következő pápai levél tanúsága szerint:513 „Gergely... kedves fiának... a praenestei választott püspöknek, az apostoli szék követének... Színünk elé járultak egykor Sándor és János, a váradi egyház kanonokai és a maguk, valamint a káptalan nagyobb és józanabb részének nevében - amint mondották - előadták nekünk, hogy, mikor az ő egyházuk üresedésben volt, ők Primogenitus mestert, alszerpapunkat alkalmasnak ítélték azon egyház kormányzására, s midőn kánonilag megválasztották főpásztornak, akkor néhányan a káptalanból, az említett választás után, a kiközösített Benedek esztergomi olvasókanonokot, aki egyébként is méltatlan volt a püspöki méltóságra, merészelték megválasztani, majd ellopván a pecsétet, a káptalan nevében valamiféle írást szerkesztettek és megtévesztéssel elérték, hogy tisztelendő testvérünk... a kalocsai érsek, mint helyi metropolita, a választást megerősítse. így a nevezett Benedek világi hatalom segítségével betolakodva a váradi egyházba szégyentelenül hozzáfogott a kormányzáshoz és vakmerően megakadályozta, hogy a fentnevezett mester ugyanazon metropolitától elnyerje a megerősítés kegyét. E miatt ők az apostoli székhez fordultak fellebbezésükkel, ennek ellenére, a fellebbezéssel mit sem törődve összes javaiktól megfosztották őket, mert nem akartak törődni a betolakodóval, amint nem is voltak arra kötelesek... Kelt Anagniban, január kalendae-jének 10. napján, pápaságunk 6. évében."514 Ugyanezen Gergelynek pápasága 10. évében kelt leveléből kitűnik, hogy ez az ügy sokáig elhúzódott, közben mégis Benedek olvasható az 1233. és 1234. évi királyi oklevelek záradékában. CLXIII. Ezekben az években igen szomorú képet nyújtott Magyarország. Egyházi tilalom alatt állt, mert a zsidók és szaracénok keresztényellenes kilengéseit nem fékezték meg. András király, mikor a szomorú döntés köztudottá lett, buzgón tárgyalt a praenestei választott püspökkel, az apostoli szék követével a bajok gyökeres kiirtásáról és többek között a következőket ígérte:515 „...minden egyes tömb mosott sóért nyolc 513 Gergely regisztrumából, a 6. év 213. levele. L. Potthast 9061. sz.; Fejér: CD IJI/2. 307. 514 1232. december 23. A püspökválasztási viszályra még l. Bunyitay: Váradi püspökség 1. 99-100. A pápai levél címzettje Pecorari Jakab praenestei bíboros püspök volt, aki 1232-1234 között pápai legátusként tartózkodott Magyarországon. Személyére l. Almási Tibor: Pecorari Jakab. In: KMTL 534-535. 515 Katona: História eritica V. 650-652. L. Marsina: CDES I. 295-298. A fenti dokumentum a Jakab pápai legátus által 1233. augusztus 20-án kikényszerített, II. Andrással később esküvel is megerősített 154
