Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)
A kalocsai érseki egyház története
CLIV. Honorius nem hagyta magára a kalocsai érseket és a többi magyar püspököt apostoli buzgalmukban. Atyai hangon intette Bélát, hogy feleségét fogadja vissza kegyébe és ágyába, ez pedig azonnal engedelmeskedett, de nem tudni, miért, úgy fölingerelte atyját Andrást, hogy haragja elől feleségével Máriával és bizalmas embereivel Lipót osztrák herceghez volt kénytelen menekülni. Hogy a csüggedt embernek a pápa segítségére legyen, a következő levelet írta a kalocsai érseknek és tartománybeli püspökeinek:486 „Miután Krisztusban igen kedves fiunk, Béla király, Krisztusban igen kedves fiunknak, Andrásnak, a magyarok jeles királyának elsőszülött fia, súlyos üldöztetést... vett magára azért, mert utasításunkra visszafogadta feleségét és a nemes osztrák hercegnek földjére volt kénytelen áttelepedni, ezért testvérségteknek apostoli iratunkkal meghagyjuk, miszerint a nevezett királyfi iránt, akit megérdemelten tartozunk támogatni, jóindulatot tanúsítva, még teljesebben segítsetek neki, atyját pedig intsétek, buzdítsátok, tanácsoljátok neki, ne legyen rosszindulattal vagy ellenséges érzülettel iránta és ne kényszerítse, hogy térjen vissza hozzá, hanem országában jelöljön ki neki biztos jövedelemforrást, ahol feleségével és hozzátartozóival együtt királyi örököshöz méltóan, tisztességgel tudjon élni, kíséretének tagjait pedig se személyükben, se vagyonúkban meg ne sértse. Ezt a meghagyásunkat úgy igyekezzetek teljesíteni, hogy az eredmény igazolja iparkodástokat és előttünk kedvesek legyetek körültekintő gondoskodástokért. Kelt Lateránban, március kalendae-jének 8. napján, pápaságunk 8. évében."487 Honorius pápa, Ugrin kalocsai érsek és a szuffraganeusok gondos buzgólkodása megtermetté gyümölcsét. Bélának nem kellett Andráshoz visszatérnie, nehogy együttlétük megint fölélessze a gyűlölséget közöttük, hanem Dalmácia és Horvátország fölött nyert és gyakorolt királyi hatalmat. CLV. András, miután megbékélt fiával, semmi fáradságot nem kímélt, hogy a boszniai patarénok igen ártalmas mérgét megsemmisítse. Erre a feladatra Ugrin kalocsai érseket jelölte ki és megígérte neki, hogy joghatósága alá rendeli azokat a helyeket, melyeket apostoli munkájával az eretnekségtől megtisztít. Miután Ugrin a Boszna, Só (Száva) és Ozora felé eső területeket az eretnekek tévelygésétől megszabadította, kérte a pápától, erősítse meg ezeknek András által egyházához történt csatolását. Honorius a következő levélben teljesítette ezt:488 „Honorius... tisztelendő testvérének, Ugrin kalocsai érseknek... Kérted tőlünk, hogy, miután Krisztusban igen kedvelt fiunk, András, Magyarország jeles királya bizonyos földeket - ti. Boszniát, Sót és Ozorát -melyeket megfertőzött az eretnek romlottság, rád bízott megtisztítás végett és azokat jámbor bőkezűségében örökre a te egyházadnak adományozta, amint azt nekünk bemutatott levele bővebben tartalmazza, ezt az adományozást kegyeskedjünk apostoli megerősítésünkkel ellátni, főleg, mivel ez ügyben maga a király is átnyújtotta kérését. Mi tehát helybenhagyjuk a király, valamint a te kérésedet, azokat a földeket, mint jámbor és gondos adományokat, neked és általad egyházadnak apostoli 486 Katona: História critica V. 428. L. Potthast 7176. sz.; Theiner: Hungária sacra I. 44. Hasonló tartalmú levél ment Róbert veszprémi püspökhöz is. 487 1224. február 22. 488 Katona: História critica V. 466. L. Potthast 7406. sz.; Theiner: Hungária sacral. 55. 146
