Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)

A kalocsai érseki egyház története

mindkét fél követei megérkeztek az apostoli székhez, a pécsi püspököt kérelmezők előadták, hogy az ő pártjuk az apostoli utasítás szerint járt el, nem jelent akadályt azok széthúzása és ellentmondása, akik elvetették, hogy a mi utasításunk szerint járjanak el, és miután arról értesültek, sem kánonilag nem választottak valakit, sem egyértelműen nem kérelmeztek, ezért meg kellett volna vizsgálni azok kérelmét egyértelműség szempontjából, miután a többiek, mint az apostoli parancs megvetői megfosztották magukat a választás és kérelmezés jogától akkor, mikor sem választani, sem kérelmezni nem akartak, sőt még a káptalani gyűlésre sem jöttek el. Erre az ellenfél részéről következő volt a válasz: azok, akik a kalocsai érseket kérelmezték, a levelünkben megadott alakiságot követték, mivelhogy az előző kérelemre támaszkodva a mi előbbi levelünk értelmében egyhangúvá tették, ami azelőtt viszály tárgya volt azzal, hogy a tartománybeli püspököket egyetértésre bírták. Nem okozott kárt azok széthúzása, akik mást kérelmeztek, miután előbb a fenti érsek kérelmezésében egyetemlegesen megegyeztetek, egyetértéseteket írásba foglalva sajátkezű aláírásotokkal megerősítve, közös követek útján kértétek tőlünk annak jóváhagyását, mi pedig elfogadtuk kérelmeteket döntés végett, még akkor is, ha a szuffraganeusok netalán kitartanának ellentmondásuk mellett, ha pedig egyetértenének avagy elállnának tőle, megerősítés végett. Mert, miután a posztulációt a kérelmezők aláírásukkal megerősítették és a római pápának jóváhagyás végett bemutatták, hogyha attól visszaléphetnének, igen sokszor gúnyt űznének belőlünk és úgy látszana, hogy a mi ítéletünk azok véleményétől függ. Hozzá lehet tenni még azt is, hogy a másik fél az apostoli parancsot nem tartotta meg, minthogy sem egybehangzó kérelmet, sem szabályos választást nem tett, miután a kanonokok és a tartománybeli püspökök nagyobbik ellentmondása alkalmával, a királynak az ellenfél részére való kedvezésére a nevezett pécsi püspököt kérelmezték. Meghallgatva tehát ezt és egyebeket, amiket egyik és másik oldalról is előterjesztettek, testvéreinkkel szorgos megbeszélést tartottunk ezekről s úgy értelmeztük, hogy, bár egyik kérelmet sem lehet jóváhagyni, utolsó válaszlevelünk erejénél fogva a továbbiakban ránk tartozik az esztergomi egyházról való gondoskodás. Mivel azonban magának az országnak a személyeiről nem volt teljes ismeretünk, ezért nem tudtunk lelkiismeretünk épségben tartásnak megfelelően azon egyház számára olyan más személyről gondoskodni, aki Magyarországból származott, s nem akartunk idegent élére állítani - jóllehet szabályosabb és tisztességesebb lenne, ha egy tartománybeli püspök lépne az érseki székbe, mint, hogy egyik érseket a másik érsekségbe helyezzünk át -, azért a jobbik felet választottuk, és az érseket, akiben mindannyian megegyeztek - ha különböző időpontban is - azok, akiknek egyetértését a választás vagy kérelmezés alkalmával meg szokták kérdezni, a kalocsai egyház kötelékéből elbocsátjuk, az esztergomi érsekségbe áthelyezzük, neki engedélyt adunk az átmeneteire, érseki palástot küldünk neki ugyanazon egyházmegye nevére és hasznára. Nyomatékosan figyelmeztetjük tehát eszességeteket arra és az apostoli irat által meghagyjuk nektek, miszerint azon érsek iránt kellő tiszteletet és engedelmességet tanúsítsatok, üdvös intéseit és tanításait alázatosan fogadjátok, sértetlenül tiszteljétek, hogy ő is atyai érzelmet mutathasson irántatok, ha gyermeki alázatot tapasztal részetekről és mi a ti 126