Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)

Thoroczkay Gábor: Előszó

volt, aki gróf Patachich Gábor érsek (1733-1745) unokaöccsének nevelőjeként tartózkodott az érseki székvárosban az 1740-es évek elején.31

E nem túl nagyigényű alkotást Bél Mátyás már korábban közölte egyik munkájában.32

Katona működése előtt még Pray György említhető az érsekség kutatástörténete kapcsán, aki a magyarországi főpapoknak szentelt adattárában foglalkozott a kalocsai főpásztorok személyével,33 valamint a fentebb már szóba került Wagner Károly, aki Váradi Péter érsek XV. század végi levelezésének máig használt editiójával gazdagította a XVIII. századi forráskiadványok sorát.34 A nagy jezsuita történésznemzedék letűnése után a XIX. század első felét egyértelmű hanyatlásként szokás értékelni a történettudomány hazai históriájában, a nemzet fejlődését tekintve nagybetűs „reformkort" a historiográfiában inkább a visszaesés, ill. a stagnálás jellemezte.35 A történeti kutatások reneszánszát az 1867. évi kiegyezéssel egy időben, ill. azt követően a felsőoktatás megreformálása, a tudományos társaságok létrejötte, valamint a szakfolyóiratok (mint a mai napig megjelenő Századok) elindítása tette lehetővé. A magyar történeti kutatást hamarosan a fejlett nyugat-európai történetírással és annak módszereivel megismerkedő nemzedék (mint az egyháztörténész Fraknói Vilmos, az oklevéltannal foglalkozó Fejérpataky László, vagy a kiváló szintetizáló képességű Marczali Henrik) munkái jellemezték. A kalocsai érsekség történetének Katona után elsőként jelentősnek minősíthető kutatója azonban egy, a történettudományban autodidaktának tekinthető egyházi személy, Városy Gyula (1846-1910) volt. A Zomborban született Városy egyházi pályára lépett, s pesti és bécsi teológiai tanulmányok után a kalocsai főegyházmegye papja lett. 1875-től az érseki udvarban tevékenykedett levéltárosként, valamint könyvtárosként, ill. a papnevelő intézet tanára, majd rektora volt. 1888-ban tagja lett a Főszékesegyházi Káptalannak, 1898-ban pedig a budapesti központi szeminárium élére került. Életpályájának következő állomása a székesfehérvári püspöki szék volt (1901-1905), ahonnan anyaegyházmegyéjének főpásztorává lépett elő, s haláláig a kalocsai érseki tisztséget töltötte be.36 Városy az 1880-as években kezdett el publikálni, jelentősebb monografikus munkája a hazai katolikus nevelés történetéről szól,37

s országos (szak)folyóiratokban (Religio, Új Magyar Sión, Századok) is közölt tanulmányokat. Legfontosabb, kizárólag a kalocsai egyház középkori históriájával kapcsolatos, a kutatást mai napig befolyásoló írásai azonban az 1777-től általában 31 Michael Horváth de Ss. Trinitate: Natales archiepiscopatus metropolitanae Colocensis et Bachiensis ecclesiarum canonice unitarum. Buda 1746. A szerző személyére 1. A magyar piarista rendtartomány történeti névtára 1666-1997. Léh István anyaggyűjtését sajtó alá rend. és kiég. Koltai András. METEM-könyvek21. Bp. 1998. 160. 32 Notitia Hungáriáé novae historico-geographica. I-V. Bécs 1735-1747. III. 542-580. 33 G. Pray: a 21. jegyzetben i. m. Pars II. De archiepiscopatu Colocensi et eius suffraganeis... Pozsony-Kassa 1779. 34 L. a 22. jegyzetet. 35 Összefoglalóan 1. Gunst P.: a 17. jegyzetben i. m. 123-147. 36 Életrajzát 1. Sulyok János: Városy Gyula. In: A Székesfehérvári Egyházmegye jubileumi névtára 1977-ben alapításának 200. esztendejében. Székesfehérvár 1977. 127-131.; Lakatos A: a 7. jegyzetben i. m. 161. 37 A katholikus iskolaügy Magyarországon. I—II. Kalocsa 1882-1884. IX