Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)

A kalocsai érseki egyház története

nem tartozik válaszolni ellenfeleinek. Mivel tehát a fentemlített kanonokok panaszkodnak, hogy nevezett püspök jogtalanul kifosztotta őket, akarjuk és meghagyjuk, miszerint, ha a dolgot úgy találjátok, ahogyan a püspöknek a kalocsai érsek meghagyta, minden elvett dolgot, fellebbezés nélkül adassátok vissza nekik." CXXI. III. Ince következő leveléből, melyet a győri püspökhöz és bakonyi apáthoz intézett, megtudjuk, hogy Szeged hajdan a kalocsai egyházmegyéhez tartozott, sőt volt egy szegedi főesperesség is:380 „A mi kedvelt fiaink: R. mester kalocsai prépost és J. mester, szegedi főesperes, előterjesztették nekünk, miszerint a tarvisi L. mester, mikor egyszer az apostoli széknél járt... egy oklevelet csalárd módon ellopott..." A következő levélből pedig381

az tűnik ki, hogy Saul Kalocsán tartotta székhelyét, mert a levelet innen intézte Csehországba: „Saul, Isten kegyelméből kalocsai érsek... Miután György, a derék katona, a mi igen kedves barátunk és rokonunk, sokat könyörgött nekünk, hogy, mikor tőlünk hazatér, érseki hatalmunkból és jóságunknál fogva bizonyos bűnbocsánatot engedélyezzünk neki a Lhotában, Csehországban, Szent György tiszteletére szentelt egyháza javára, mi őt, az ő szolgálatait és jobbágyait a lelki ajándékok bőségével ellátni akarván, jelen iratunk erejével, karácsony, húsvét és pünkösd ünnepére, valamint a templom felszentelésének és védőszentjének napjára, minden Krisztusban hívőnek, egyenként és összesen, ha bűnbánatot tartottak, meggyóntak és a nevezett templomba elmentek, a rájuk váró bűnbánatból negyven napot elengedünk, feltéve, ha a tisztelendő prágai püspök, a mi igen kedves testvérünk, akinek egyházmegyéjében ez a templom áll, ehhez hozzájárul. Kelt és a fentiek hiteléért érseki pecsétünkkel megerősíttetett Kalocsán, a 2. indictióban, 1199-ben." Ilyen buzgón vigyázott, hogy a prágai püspök jogai sérelmet ne szenvedjenek. CXXII. Ince, miután már gyakran tapasztalta Saulnak a rábízott ügyekben tanúsított okosságát, ezúttal egy igen súlyos ügyet rótt rá, melyet az Imre királyhoz küldött leveléből ismerhetünk meg:382

„Eljutott a hír a mi audienciánkhoz, hogy az elmúlt nagyböjt első hetében, kántorböjt negyedik napján, az esthomályban, amikor testvérünk, a váci püspök [Boleszló] kanonokjaival együtt a kompletóriumot énekelte, a váci egyházhoz mentél és megparancsoltad, hogy a sekrestye kulcsait adják át neked, a váci püspök pedig távozzék a templomból. Mikor ez, a lesben állóktól rettegve, és mert az időpont sok gyanúra adott bizonyítékot, vonakodott a királyi parancsnak engedelmeskedni, te a sekrestye ajtaját erőszakosan feltöretted, és... a püspökre 380 Uo. 549. L. Potthast 584. sz.; Fejér: CD II. 356. Az oklevél 1198. január 30-án kelt. Szeged a középkor folyamán a kalocsai érsekség szegedi főesperességébe tartozott, a főesperes pedig a bácsi főszékesegyházi káptalan tagja volt. L. Szeged története 1. A kezdetektől 1686-ig. Szerk. Kristó Gyula. Szeged 1983. 322-332. (Petrovics István szerzői része); Kürti Béla-Petrovics István: Szeged. In: KMTL 621-622. Az oklevél ellopásának és a pápai re g ist rumkönyv megcsonkításának ügyére l. Győry: Gesta regum 8—11., 22. 381 Uo. 558. L. Fejér: CDI1I/1. 59. Az oklevél 1199. január 8-án kelt. 382 Uo. 553. L. Potthast 748. sz.; Fejér: CD II. 358. Az oklevél 1199. június 21-én kelt. Imre és Boleszló viszályára l. Kristó: Magyarország története 1260-1261. 115