Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)

Az adószedő rangban a harmadik legfontosabb személy volt a helység igazgatásában. Feladatai: A kivetett adót a jegyző által készített lajstrom szerint beszedte, a befizetést saját nyilvántartásába és az adószedő palétájára

276 följegyezte. Akiktől az adót nem tudta beszedni, azok ellen végrehajtást kért. Kézikönyvet tartott, jegyezte a tartozásokat. Az insurrectionális (nemesi felkelési) pénzt beszedte. A katonaság számára szükséges porciót: kenyeret, abrakot, szénát, gyertyát, tűzifát, konyhai és istállóbeli eszközöket megszereztette a gazdával, attól átvette és azokra vigyázott. A városgazdáról úgy határoztak, hogy függjön a főbíró és a tanács hatóságától, de azért legyen önálló, s csak akkor szóljanak bele a munkájába, ha a gazdálkodásban kárt tenne. Kötelessége volt, hogy a közönség részére szántasson, vettessen, kaszáitasson, a termést betakaríttassa, minden szükséges termékeket beszerezzen, a középületekre vigyázzon, a közönség állatait tartassa, szerződéses alkalmazottait fizesse, és a helység minden ingó és ingatlan vagyonára vigyázzon. A városgazda hivatalba lépésekor minden rábízott terményt, eszközt és állatot néhány tanácsnok jelenlétében leltár szerint átvett, s azokról év végén számot adott. A főbíró, a másodbíró és a perceptorok személyét minden választás után jelenteni kellett a kerületeknek. Fizetésüket is egységesen szabták meg. 1792-ben a főbíró évi 140, a másodbíró, perceptor és városgazda évi 80 Ft-ot kaptak. Emellett helységenként eltérően természetbeni juttatásban

277 is részesültek. Igen fontos volt a bor- és székbírák tevékenysége. A bor- és húsmérés jogát, mint királyi kisebb haszonvételt a helység gyakorolta. Vagy saját kocsmát és mészárszéket tartott a község, vagy bérbeadta e létesítményeket. A felügyelet és számadás feladata mindkét esetben a bor- és székbírákra hárult. Tőlük a kerület is rendszeres jelentést kért. Az általuk kezelt jövedelmek a másodbíró felügyelete alatt álló házipénztárt gyarapították. Anyagi felelősséggel a tanácsnak tartoztak, s a pénzügyi vonatkozású utasításokat is onnan kapták. Számuk a helységek nagyságától függően változott. 1797-ben pl. Berényben, Árokszálláson, Halason, Félegyházán és Karcagon 2-2 borbíró volt, és minden székben 2 székbíró. Apátiban, Fényszaruban, Ladányon, Alsó Szt. Györgyön, Kisújszálláson, Túrkevén, Madarason, Kunhegyesen, Kunszentmártonban, Kunszentmiklóson, Szabadszálláson, Fülöpszálláson, Majsán, Dorozsmán és Lacházán l-l borbíró és l-l székbíró volt. Jászjákóhalmán, Jászkiséren, Jászdózsán, Mihálytelken és Felső Szt. Györgyön pedig csak l-l borbírót alkalmaztak, külön székbírót nem választottak." Az árvák generális tutor a (közgyám) a tanács volt. Mária Terézia 1763-ban ren276 Paléta=az adófizető egyéni adófizetési lapja, amelyre minden befizetést, illetve a fennmaradó tartozást adónemenként feljegyezték. Ezt a lapot az adófizető őrizte. 277 étel, tűzifa, nád stb. 278 SZML. JKK. kig. Fasc. 2. No. 1705./1797. 98