Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)

kisebbség volt. Az 5 évnél hosszabb hivatalviselés szintén ritkán fordult elő. Sokan a több évi bíráskodás után már a jelölésből is igyekeztek kihagyatni magukat. A bírói tisztség szerteágazó kötelezettségei miatt általában első évben megválasztott tanácsnokot nem jelöltek bíróságra. Előzetesen más feladatkörökben gyakorolták a vezetési és igazgatási teendőket. Szinte kivétel nélkül megelőzte hivatalviselésükben a másodbírói a főbíróit. Többen voltak borbírók, vagy székbírók, sőt volt, aki minden más tisztséget betöltött már, mire főbírónak is megválasztották. A tapasztalatszerzést a vezetés egyik legfontosabb előfeltételének tartották. Megfigyelhető, hogy bár a kerületek tiltották a rokonok egyidejű hivatalviselését, ezt soha nem tudták megtartatni. így alakulhatott ki, hogy egy-egy családból több bíró is kikerült. Az apák érdemei alapján gyakran választották bírónak a fiaikat, de az érdemek mellett a tanácsnokok rokoni kapcsolatai is hozzájárult a hivatal családi átörökítéséhez. Kiskunfélegyházán bírói hivatalt huzamos ideig viselő családok Tarjányi Czakó Szabó Móczár Bánhidi Horváth Endre Fazekas István 2 András 2 István 1 Jakab 2 Ferenc 3 György 2 Imre 2 Pál 6 János 1 István 3 András 2 István 2 József 10 Imre 7 Mihály 4 László 4 Pál 2 Mihály 2 Antal 5 András 2 Mihály 5 Ifj. András 2 Mihály 5 János 4 Kiskunhalason kevésbé érvényesült ez a törekvés, csupán 5 olyan családot találunk, ahol a család két tagja is volt főbíró, olyat, ahonnan legalább a család három tagja viselte volna e tisztséget, egyet sem. Majsán és a többi helységben, bár megtalálható, még kevésbé érvényesült a fenti szokás. A hivatallal járó elfoglaltságok akadályozták a saját gazdaság ellátását, emiatt gyakran még a jómódú redemptus gazdák sem szívesen vállalták a főbíróságot. A fentiek ellensúlyozására kezdettől mentesek voltak a háziadó fizetésétől s a minden helységben szokásos közmunkáktól. 1755-től az adófizetéstől és az előfogatozástól is mentességet kaptak. Az adómentesség mellett már az első főbíróknak is volt szerződéses járandóságuk, ital, étel és tűzifa. Később ezek a járandóságok elmaradtak, és a pénzbeli fizetések állandósultak. 1772-ben a kerületi rendszabás szerint Kiskunfélegyházán és Kiskunhalason évi 60 forint, Kunszentmiklóson és Szabadszálláson évi 40 forint, Fülöpszálláson, Dorozsmán, Lacházán és Majsán évi 30 forint fizetést kaphattak a bírák. Ez mindenütt duplája volt a tanácsnokok tiszteletdíjának. Adómentességük és felmentésük a közterhek viselésétől a pénzbeli fizetés bevezetése után is megmaradt.

22 1794-ben már lénye272 BKML. Kh. lt. Prot. 7., 110.p./1772. 96