Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)

illetve külön a húsra és más élelmiszerekre határozták meg. Megkönnyítendő a szolgák és egyéb megszabott díjazásért fogadott munkások bérének elszámolását, a Jászkun Kerület külön szabályzatot adott ki a szegődésbe ígérni szokott naturáliák (termékek) áráról. A rögzített ár alacsonyabb, tehát a gazdák számára kedvezőbb volt a szabadforgalmi áraknál.

226 A közmunkák árát a tanács szabta meg. Egy nap közmunkát kocsival szolgálva annyiban számítottak, amennyi 1 kaszás napi munkabére volt. A kereskedelem tanácsi ellenőrzése leghangsúiyosabban a gyapjú- és a gabonakereskedelemnél érvényesült. A gyapjút csak a tanács előtt kötött egyezséggel lehetett eladni. A vevők és a falkagazdák megjelentek a tanács házánál, és ott egyeztek meg az árban, a tényleges fizetés is ott történt. így a tanács nemcsak az árakat ellenőrizte, hanem a gyapjú kifizetésekor az eladó tulajdonosok adótartozását is azonnal levonta. Rendszeresen ellenőrizte a tanács a gabonakereskedelmet is, rossz termés esetén a gabonakivitelt meg is tiltotta. A piacok és vásárok felügyeletét a tanácsosok közül választott vásárbíró látta el. Feladata a hely pénzszedés, vagy annak ellenőrzése és a felmerülő vitás ügyekben helyszíni bíráskodás volt. A belső piac élénkítése részben az ellátási gondok megoldása, részben a kétkezi munkából és az azt kiegészítő házkörüli kistermelésből élők számára rendkívül fontos volt. Készpénzhez a munkabéren kívül csak az apróbb piaci értékesítésekből juthattak. A külső piacok, vásárok felkeresésére időbeli lekötöttségük és árujuk csekély volta miatt a földnélkülieknek alig volt lehetőségük. Ezért 1787-től elrendelte a tanács a rendszeres „hetivásárok" tartását. Minden héten kedden és pénteken, amelykor „köteleztetnek a lakosok mindenféle apróbb baromfiakat, konyhai ázalékot, úgymint lencsét, borsót, babot, kását, tojást, lisztet, vajat, pulykát, ludat, tyúkot stb. mennél bővebb számmal lehet árulásra a piaczon kitenni."

22 A hús és bormérés a helység javadalma volt. Megállapítható, hogy a tanács a helység gazdasági életének irányítását az egyes lakosokig lemenőén átfogta. Gazdaságirányító tevékenysége tehát nem korlátozódott a közigazgatástörténeti tanulmányokból már ismert királyi kisebb haszonvételek kezelésére, igazgatási, joglakotási és bíráskodási hatáskörét is felhasználta arra, hogy a gazdasági életet megalapozó legfontosabb területeket a redemptusok érdekeinek megfelelően befolyásolja. A tanács tagjai, fizetésük A tanács feladatait a tanácsnokok segítségével látta el. Közülük kerültek ki a tisztségviselők is. Halason és Fülöpszálláson volt olyan időszak, amikor még a nótárius is szenátor volt.

228 Jászberényben Anvander Mihály, aki 1775-ben lett 226 BKML. Kh. lt. T 122. No. 4. Egy véka őszi vetést az árszabásban 8-Ft-ba számítanak, ugyanekkor 1 kila búza 6 Ft. Tahát a szabadforgalmi ár körülbelül 1/3-ad résszel magasabb a rögzítettnél. 227 BKML. Kf. lt. Prot. Pol. 6. , 201.

p. 228 BKML. Fülöpszállás lt. , Végrendeletek jegyzőkönyve, 1739-1807. , KH. lt. Prot. Pol. 14., П5.р. 83