Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)

A 2. táblázat ugyanannak a listának a felhasználásával készült, s bemutatja, hogy egyes családokban mennyire örökletessé vált a tisztségviselés. A 3-as táblázattal pedig a leggyakrabban javasolt személyek esetében mutatjuk be azt, hogy az illető személyt melyik évben milyen tisztségre jelölték. A választás alá nem kerülő táblabírákra is jelentős feladatok hárultak. Ők nem konkrét hivatalok élén álltak, hanem eseti megbízás alapján, mint delegáltak vettek részt az ügyek kivizsgálásában. Egyes kérdések közgyűlési tárgyalása előtt javaslatokat készítettek, látogatták a helységeket, választások alkalmával, valamint akkor, ha ott fontos, a szélesebb közönséget érintő ügyeket tárgyaltak, a tanácsok ülésein elnököltek. Részt vettek a jogszolgáltatási tevékenységben is. Hivataluktól függetlenül a tisztségviselők között felosztották a helységeket, s ki-ki különös figyelemmel kísérhette azok belső életét. Rendszerint a felügyelete alá bízott község valamelyikében lakott, így értesülései is közvetlenebbek voltak. Példaként idézzük az 1774-es felosztást: 46 Név Felügyeletére bízott helység Paróczai András esküdt: Jászladány, Jászalsószentgyörgy, Jászkisér, Mihálytelek Petes Antal esküdt: Jászberény, Jászfelsőszentgyörgy, Jászfényszaru Makó Lőrinc esküdt: Jászapáti, Jászárokszállás Jászdózsa, Jászjákóhalma Veres Ferenc esküdt: Kisújszállás, Túrkeve Jászai Mihály esküdt: Karcag, Madaras, Kunhegyes Hampel József esküdt: Félegyháza, Majsa, Dorozsma Halász Pál esküdt: Fülöpszállás, Szabadszállás, Kunszentmiklós, Lacháza Bozóki András biztos: Kunszentmárton Herpay Mihály kiskun kapitány: Halas A kinevezett és választott tisztségviselőknek egyaránt adómentességük volt, s ezt bárhogy szerették volna a jászkun polgárok, nem tudták eltöröltetni. Az adómentesség mellett meghatározott összegű fizetést is kaptak, kivéve a tiszteletbeli (honorárius) tiszteket, de az adómentesség őket is megillette. Valamennyi tisztségviselő a vagyonos redemptus családok fiai közül vagy a redemptus nemesek közül került ki. Iskolai végzettségüket a dokumentumok nem tüntetik fel, a választásoknál fontosabbnak tartották a származás hangsúlyozását. A kapitányokról azonban más forrásokból tudjuk, hogy jogot végzett, többnyire müveit emberek voltak. Molnár Ferenc, akit 1783. október 13-án választottak meg kiskun kapitánnyá, Egerben jogot tanult, ügyvédi gyakorlatot folytatott, a kerületbeli hivatalain túl a Szirmay grófok jószágigazgatójaként is dolgozott. A Jászkun Kerületnél volt ügyész, táblabíró és főügyész is. A nótáriusi funkcióra kinevezettektől kerületi szinten ugyancsak jogi végzettséget követeltek. Sajnos a pénzügyi ágazat tisztségviselőiről csak arra vannak adataink, hogy kerületbeli módos törzsökös redemptus családokból származtak. Iskolázottságukat közvetetten a végzett munkájuk bizonyítja. 146 BKML. kh. lt. Prot. С. 6., 99. p. 147 Botka, 1986. 279. 61