Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)

Közigazgatás szervezeti szempontból nem lehet eltekinteni a kerület településeinek településtípusonkénti megoszlásától sem. Bár itt hangsúlyoznunk kell, hogy az egyes kerületbeli települések között a közigazgatás jogi alapjait és hatáskörét tekintve 1848-ig nem volt különbség. Ugyanazzal a jogkörrel élt a mezőváros főbírája és a kerületbeli falu főbírája is. Az igazgatási szervezet nagysága és tagoltsága azonban jelentős különbségeket mutat. A redemptiókor 1745-ben összesen három mezőváros (Karcag, Jászberény, Halas) volt a 25 településből, 1773-ban már 5, 1846-ban pedig 17 mezőváros és 8 község. Az önkényuralmi időszak politikája következtében a kerületek valamennyi helységét községgé fokozták le. Az 1867-1872-ig terjedő időszakban a települések ismét az 1848 előtti rangjukat - mezőváros, falu - érvényesítették, s ebben jelentős változások a községi törvény következményeként történtek. Az áttekintett időszakban hatalmas fejlődés és átalakulás következett be a kerületek gazdasági és társadalmi életében . Ezek bemutatása azonban már túlfeszítené a közigazgatás-történet kereteit. A felvázolt társadalmi sajátosságok érzékeltetik, milyen rendkívül sokszínű az a számszerűen is megnövekedett törvényhatóság, melynek politikai irányítását, igazgatását a közigazgatási szervezet koordinálta és végezte. A redemptiókor még alig 40.000 fős

85 kiváltságos kerület korszakunk végére 215.526 fő népességgel rendelkező, 860.277 kat. holdon elterülő törvényhatóság. 85 Gyimesi, 1975. 242.