Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)

A redemptusok, az irredemptusok a zsellérek, a lakosi joggal rendelkezők és nem rendelkezők mellett, viszonylag népes s egyre gyarapodó réteg volt a Jászkunságban a nemeseké. Helyzetük különösen alakult, hiszen míg másutt általában a társadalmi rangsor legfelső szintjén helyezkedtek el, e helyen a redemptusokat találjuk. Érdemes ezért különleges helyzetüket kissé részletesebben megvizsgálni. A szabadabb politikai és gazdasági légkörű kiváltságolt kerületbe szívesen költöztek a címeres (armális) nemesek. Rácz István

66 megállapítása szerint a városokba költöző nemesek nem a befogadó város társadalmi összetételét vagy kiváltságrendszerének jellegét mérlegelték, hanem a várható gazdasági és foglalkozási lehetőségeket. Egyetértve megállapításával meg kell jegyeznünk, hogy a földbirtokkal nem rendelkező armális nemesek számára a redemptio által megteremtett szabad földforgalom tette vonzóvá az önmagát megváltó s éppen ezért kiváltságolt Jászkun Kerületet. A redemptio így, ha helyi rendelkezések által korlátozva is, lehetővé tette számukra a birtokszerzést. Amíg kevesen voltak egy-egy helységben, különösebb gond nélkül illeszkedtek be a gazdasági és politikai rangsorba, szokásrendszerbe. A redemptio körüli közös gondok, az a tény, hogy a már kerületeken belül élő nemesek maguk is részt vettek a megváltásban és a katonai terhek viselésében, átmenetileg elterelte a figyelmet a súrlódási lehetőségekről. A redemptiót követő időszakban egyre több armális nemes költözött a Jászkunságba, s a már ott élők között is voltak, akik később nemességet kaptak. A létszámbeli változást szemléletesen tükrözik az összeírások eredményei. Az 1699-es összeírás idején összesen 70 családfő igazolta nemességét. Közülük 14 volt helybeli, 56 idegen, jövevény.

67 1720-ban 79 nemes élt a kerületekben, de sokan a korábban ott élők közül elmentek, mások beköltöztek. A kerületi közgyűlés 1761-ben rendelte el először a nemesek összeírását. Az 1784-87. évi első magyarországi népszámlálás eredményét a következőkben közöljük:

68 66 Rácz, 1988. 89-92. 67 Kiss, 1979. 68 Danyi-Dávid, 1960. 28