Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)

hatásköre összeszűkült, számos korábbi feladatát kinevezett tisztségviselők és szakhivatalok vették át. Az új szakhivatalok az igazgatási autonómiák megsértésével, saját hivatali szervezetüket kialakítva fejtették ki ellenszenvvel fogadott tevékenységüket. Nagy csapást jelentett az új adórendszer, különösen a fogyasztási adó bevezetése, mely egyben a korábban soha kétségbe nem vont királyi kishaszonvételek jövedelmét kivette a helységek kezéből. A helységek ezekből a jövedelmekből fedezték az iskolák fenntartását, a tanítók fizetését, a közlekedési eszközök fenntartását, a tenyészállatok beszerzését és a kárvallott birtokosok megsegítését. Ezért minden e jövedelmet érintő elvonás fokozott felháborodást keltett. A Jászkun Kerület igazgatásának korábbi hármas területi tagolódása megszűnt, csupán a Nagykun Kerület egysége maradt meg az egész önkényuralmi időszakban. Különösen sok gondot okozott az adóközségek kialakítása, mivel a es. kir. becslő biztosság a helyi tulajdonviszonyok kellő ismerete nélkül végezte munkáját. így több helyen is előfordult, hogy egyes helységek tulajdonában lévő pusztákat más helységekkel kapcsoltak össze adóközséggé. Pénzügy-igazgatási szempontból szintén elszakították a hármaskerület részeit. A Nagykun és a Jász Kerület a szolnoki, a Kiskun Kerület a Szegedi Pénzügyi Körzeti Igazgatósághoz tartozott. Kiépült a csendőrségi szervezet, s a községen belüli rend biztosítása kizárólag csendőrségi feladattá vált. A községekben a változások hatására a tisztviselők tömegesen mondtak le. A korábban nagy tiszteletet kiváltó, s részben a feladatot ezért is vállaló tanácsbeliek tekintélye a község első bíróságának megszüntetésével lecsökkent. Ugyanakkor a polgári kor követelményeinek megfelelő egységes és szakszerű közigazgatás feladatait egyre kevésbé tudták ellátni. A definitívum időszakában a megyei hatóság változatlan maradt, az alsófokú igazgatási hatóságnál, melyet a Jászkun Kerületben nem szolgabíróságnak, hanem kapitányságnak neveztek, az igazgatást és a jogszolgáltatást ismét egyesítették. A provizórium idején létesített 5 közigazgatási és 7 törvényszéki járás helyett a községeket 6 járásba sorolták. A Jászságtól területileg elkülönült jász tulajdonú kiskun puszták ekkor kerültek igazgatásilag a kiskun járásokhoz. A községekben az egész községet érintő ügyeket továbbra is a régi gyakorlat szerint intézte a tanács vagy a gazdasági gyűlés. Az állami irányítás végrehajtó közege a községi hivatalszervezet volt. A Jászkun Kerület önkormányzata tehát kerületi szinten megsemmisült, de a községek helyi igazgatásában tovább élt, bár hatáskörük jelentős mértékben lecsökkent. Az önkormányzati élet és az adózás új formáinak bevezetése mellett a jogszolgáltatási önállóságot is elvesztették. 1853-ra teljessé vált a kör, a külön jogok utolsó bástyáját jelentő szabadparaszti birtokot az úrbéri törvény semmisnek tekintette. A kerületeknek minden tiltakozásuk ellenére vállalniuk kellett az úrbéri kárpótlással kapcsolatos anyagi terheket is. Mindezek a sérelmek s a községi közigazgatásban átmentett és megőrzött 233