Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)

Összegzés Vizsgálódásunk kiinduló pontja a Jászkun Kerület szervezett társadalma közigazgatási szerkezetének feltárása, bemutatása volt. Arra az eredményre jutottunk, hogy a Jászkun Kerület lényegét az organizált társadalma határozta meg: kiváltságos társadalmi helyzete, és szervezett igazgatása. A vizsgált időszakban a politikai és a gazdasági élet állandó kölcsönhatásában fejlődő szabadparaszti társadalom összehangoló feladatait a közigazgatás látta el. 1745 után az önkormányzati élet és az azt szervező és irányító közigazgatás legfőbb meghatározójává maga a redemptio vált. A privilégium, mely az eladatás évei után visszaadta a jászok és a kunok önrendelkezési jogait, és megszabta új kötelezettségeiket: a Jászkun Kerületben élő minden „jászkun pqlgárra" vonatkozott. A kötelezettségek anyagi terheit azonban nem tudta mindenki vállalni. Az egyenlő teherviselésre való képtelenség teremtette meg azt a rendszert, amelyben az anyagi terhek vállalása meghatározójává vált a politikai ellenszolgáltatásnak. A terhekből való részesülés mértéke megszabta a jogokból való részesülés mértékét is. A politikai jogok a redemptiókor a hadkötelezettséghez és a megváltott tőkeföldhöz kapcsolódtak, tulajdonosuknak a gazdasági és a társadalmi életben egyaránt előnyös jogfeltételeket teremtettek. Aki a Jászkun Kerületben eladta tőkeföldjét, eladta a hozzákapcsolt jogokat is. Ez a helyi alkotmányos élet alapjának tekinthető tétel és a privilégium teremtette meg a Jászkun Kerület egyedülálló, sajátos társadalmi rétegződését. Azzal, hogy a politikai jogokat a tőkeföld mennyiségéhez kapcsolták, a jászkunok politikai életének alapvető kérdésévé a földtulajdon, illetve a földhöz fűződő jogok védelme vált. Ezt szolgálta az önkormányzat és annak közigazgatása, ennek rendelték alá a privilégiumok értelmezését és alkalmazását. A Jászkun Kerület igazgatása 1745 után a megváltást engedélyező kiváltságlevél és a végbement tényleges redemptio kettős meghatározottságában folytatódott. A hatalom mindvégig ugyanazoknak a rétegeknek a kezében maradt, akik a redemptiókor megszerezték. A redemptusok és a redemptus nemesek közül kerültek ki a közigazgatás elvi és gyakorlati irányítói a kapitányoktól az egyszerű tanácsnokokig. A privilégium által megteremtett demokratikus lehetőségek és a kezdeti 229