Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)

területének felosztására, és a törvény c.pontjára:a tisztikar, a segéd- és a kezelő személyzet létszámára, hatáskörére, és fizetésére készítsen egy tervezetet. 2. A kiskun albizottság Az Árvaszék szervezetéről és az árvaügy kezeléséről készített javaslatot. 3. A jász albizottság: Az állandó választmány szervezetéről, a választó kerületek alakításáról dolgozott ki javaslatot. Elkészítette a legtöbb adót fizetők névsorát, összeállította a választói névjegyzékeket. Az albizottságok élén az egyes kerületek kapitányai álltak. Tekintettel arra, hogy már az új törvényhatóság alakuló közgyűlésére meg kellett határozni a közgyűlés rendjét, ennek kidolgozását pótfeladatként a kiskun albizottságra bízták. A javaslatok több bizottsági tanácskozás után 1871. augusztus 2l-re elkészültek, és a járások kialakításáról, valamint a tisztviselők létszámáról, hatásköréről és fizetéséről kialakult kisebbségi véleménnyel együtt a közös szervezési bizottmány elé kerültek. Ugyanebben a szeptember 18-i főkapitányi elnöklettel megtartott ülésben vitatták meg a jász albizottság 5 tagja által készített, a törvénnyel összehangolt szerkezetbe foglalt tervezetet is, ami az összes bizottsági feladatot igyekezett megválaszolni. Dr. Oláh Gyula pedig az árvák és a gondnokoltak egészségügyi felügyeletéről terjesztett be külön javaslatot. A nagytömegű és hosszadalmas indoklásokkal ellátott javaslatok áttekinthetetlennek és tárgyalásra alkalmatlannak bizonyultak. Ezért a rendezési javaslatokat Pesten kinyomtatták, minden bizottsági tagnak elküldték és október 9-én újra tárgyalták. Az október 12-re összehívott közgyűlés a beterjesztett javaslatokat változtatás nélkül elfogadta és a választást előkészítő ügyiratokkal együtt megerősítésre felterjesztette a belügyminiszterhez. A három hónapig tartó bizottsági munkálkodás után elkészült javaslatok egységes szerkezetéről és tartalmáról egyaránt éles viták folytak, sőt írásban is rögzített különvélemények születtek. A legélesebb vita a Jászkun Kerület járásainak kialakítása és a tisztviselői kar fizetése és feladatkörének meghatározása körül bontakozott ki. Nem kerülte el a bizottság figyelmét, hogy a területi széttagoltság hátráltathatja a közigazgatás gyors és hatékony működését. Ugyanakkor a történelmi hagyományok, a szokás és a lakosokban kialakult „együvé tartozóság" emléke és érzülete miatt mégis a hagyományos három járásra tagolás mellett döntöttek. Ez a szempont különösen azoknak a véleményét szorította háttérbe, akik az egyes kerületeket is meg akarták bontani és új területi beosztás szerint négy, illetve öt járást alakítani. A kissebbségben maradt javaslat a Jászkun Kerületet négy járásra azaz kapitányságra osztotta volna, míg maga a nagykun választmány ötre. 208