Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)

A virilizmus a választójog szűkítésén túl azt is jelentette, hogy mivel a tisztviselőket a törvényhatósági bizottság választotta, választásuk döntően a vagyonos rétegtől függött. Következésképpen a törvényhatósági bizottsági ülésen a szavazati joggal rendelkező tisztviselők és a virilis jogon bekerült képviselők azonos érdekcsoportot alkottak. Ezt figyelembe véve még hangsúlyosabb a virilizmus módszerének szembenállása az 1848. évi törvények szellemével. A Jászkun Kerületben is alkalmazott 1848:23. te. még a megszabott vagyoni cenzus ellenére is szélesebb lakossági rétegnek adott beleszólási jogot a tisztviselők választásába. A virilizmus teljességgel antidemokratikus módszere mégis a törvény, sőt a dualista rendszer alapjává vált, s a polgári kapitalizmus követelményének megfelelően a feudális nemesi kiváltságok és 1848 demokratizmusa helyébe megteremtette és biztosította a vagyonos polgárság közigazgatási hatalmát. A törvény negyedik fejezete a főispán és a törvényhatóság tisztségviselőinek feladatait és hatáskörét szabályozta. A főispáni jogkör nagymértékű kiterjesztésével kapcsolatban nem alakult ki egységes vélemény. Úgy tűnik, a vita során kísértett a jászkunságiak hagyományosan kormányhű és tekintélytisztelettel átitatott történelmi múltja. A küldöttség egyik csoportja helyben hagyta a tervezett főispáni jogokat, azt csupán a tisztviselők felfüggesztésével kapcsolatban kívánták korlátozni, úgy, hogy a főispán csak a bizottság meghallgatása után rendelhesse el a tiszti keresetet. A másik csoport véleménye szerint: a főispáni hivatalt teljesen el kell törölni. Szerintük a megye önkormányzati jogai már olyan nagymértékben csorbultak, hogy elkerülhetetlenül szükséges a maradékot minden kormányzati beavatkozás nélkül gyakorolni. Ha ez nem valósulhat meg, akkor a magyar nép csak jámbor adófizetővé és nem öntudatos, a közügyek iránt érdeklődő polgárrá válik. Ugyanezt a szabadságot meg kell adni a nem magyar ajkú megyékben is „mert csak a szabadság az ami az idegen ajkú magyarországi népeket hozzánk csatolja". A törvény itt is megőrizte készítői akaratát. A főispán a törvényhatóság feletti kormányellenőrzés biztosításához minden jogosítványt megkapott. Ellenőrizte a törvényhatósági önkormányzatot, és őrködött az állami közigazgatás érdekei felett. A törvényhatósági tisztviselők függő viszonya nagymértékben megnőtt, hiszen a főispán vizsgálatot indíthatott ellenük és felfüggeszthette őket. Befolyása volt a választás alá kerülők jelölésére, sőt egyes kulcspozíciókat közvetlenül főispáni kinevezéshez kötöttek. Az utánpótlást jelentő tiszteletbeli tisztviselők pedig kivétel nélkül főispáni kinevezéssel juthattak a címükhöz. A törvényjavaslatot a belügyminiszter 1870. április 28-án terjesztette a képviselőház elé, együtt a községek rendezéséről szóló törvényjavaslattal. A tényleges tárgyalást a képviselőház június 30-i ülésén kezdték meg. Az 1870:42. te. megteremtette azt a polgári közigazgatást, ami a korábbiaktól elhatárolódott, de természetszerűen igazodott a dualista államrendszerhez. A sok vonatkozásban korszerű törvény antidemokratikus jellege ellen tiltakozó jászkunsági és vármegyei feliratok teljesen eredménytelennek bizonyultak. A belügyminiszter 1871. május 15-én kiadott rendeletében felszólította a tör206