Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)
élesztésével és az országgyűlés összehívásával megbomlott az államszervezet addigi egysége. Az önkormányzatok nem voltak hajlandók az államapparátusnak az ötvenes évekből fennmaradt részével, valamint a 47-es alapon működő kormányszékekkel - a kancelláriával és a helytartótanáccsal - együttműködni. Az államapparátus működése megakadt. A Jászkun Kerületben a volt hatóságokhoz címzett hivatalos leveleket felbontatlanul visszaküldték, nem kevés fennakadást okozva ezzel az adó- és a katonai igazgatásnak. Részletes utasítást dolgoztak ki a cs. kir. hivatalok átvételére és a községi hivatalok működésére 464 . A járási cs. kir. kapitánysági hivatalok összes teendőjét azonnal átveendőnek nyilvánították. Az átvétel irányítására bizottmányok alakultak. Az egyes személyekre vonatkozó iratok az illető község levéltárába, az összes járást érintő, illetve az egyes lakosokra nem vonatkozó iratokat az illető kerület levéltárába utalták. Az új kerületi kapitányok a cs. kir. hivatalok helyiségbérleteit felmondták. A letéti pénzek átvételére a községi bírók kaptak jogot, a privilegiális láda kulcsai viszont az átvevő bizottsághoz kerültek. A törvénykezést illetően az októberi diploma visszaállította a régi magyar bírósági szervezetet. Ezzel a hazai bíráskodást alkotmányos alapra helyezte ugyan, de a visszaállított 1848 előtti állapotok már nem feleltek meg a kor követelményeinek. A Hármas Kerület közgyűlése szintén a régebbi törvénykezési gyakorlat viszszaállítását határozta el. A közgyűlés úgy döntött, hogy a bevégzett perek az illető község levéltárába, a folyamatban lévők a kapitányi átvétel után az alperes községi bíróságnak adassanak megőrzésre. Azok a perek, amelyekben ősiségi kérdés fordul elő, vagy amelyek megítélésében az osztrák törvény eltér a magyartól, felfüggesztessenek. Minden egyéb per folytatólag ítéltessen a magyar törvények és a kerületi rendszabályok szerint a helyi tanács, mint első bíróság által. Az induló perekre ugyanez vonatkozott. A fellebbezés a tanácstörvényszéktől a régi szabály szerint a kerületi törvényszékhez, onnan a Hétszemélyes Táblához került. Néhány módosítási elképzelést is elfogadtak, ezek az 1847-ben és 1848-ban kialakult önkormányzati és törvénykezési szabályok ötvözését tükrözték. Törvénykezési ügyben feliratban kérték a kancellárt, hogy a Hétszemélyes Táblán a jászkun ügyeket egy erre kinevezett egyén képviselje. Az országbírót pedig arra kérték, hogy mivel 1848-ban a községi tanács, a Jászkun Kerület Törvényszéke és a Hétszemélyes Tábla rendeltetett bíróságul, a korábban létező kapitányi széket, mint fellebbezési bíróságot visszaállítani ne engedje. A rabok feletti felügyeleti jogot viszont a kapitányi hivatal kapta. A büntetőügyekre és a telekkönyvek kezelésére vonatkozóan csak előzetes szabályzatot alkottak. Azaz a bűnügyekben - amíg az országbírói értekezlet újabb szabályt nem alkotott - a régi gyakorlatnak megfelelően az elővizsgálatot a tanácsok végezték, a tanácsoké maradt a kisebb kihágások ítéleti joga is. A telekkönyvek esetében a községi kezelést rendelték el, de a tényleges átvételt az országbírói értekezlet utánra halasztották. 464 BKML. Kf. lt. Lad. 31. Fase. 3. Cs. 6. Sz. 39. /1861. 170
