Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)

az októberi diplomával kapcsolatos nézeteiről tájékoztatta a kerületeket. Azokat a feliratokat is megkapta a Jászkun Kerület, amelyeket az egyes vármegyék a császárhoz küldtek. Volt tehát mihez igazodni a közvélemény formálásában. Míg 1848 előtt a kiváltságok hangoztatása és bizonyos mérvű különállás megőrzése volt jellemző a Jászkun Kerületre, az októberi diploma utáni időszakot az azono­sulási törekvések jellemezték. A hasonló módon elszenvedett sérelmek, a 11 éves abszolutisztikus kormányzás a kerületeket is a közös fellépésre, az 1848-as alkot­mányosság visszakövetelésére serkentette. A megyei (jászkun) és a kerületenkénti (kiskun, nagykun, jász) tisztikarok választásánál a jelöltek közül szinte kivétel nélkül azok kaptak legtöbb szavaza­tot, akik 1848-hoz kötődő érdemekkel rendelkeztek. Mivel e jelenség az adófize­tés megtorpanásához hasonlóan országos volt, a császár az 1861. január 16-án kibocsátott leiratával akarta a megyéket mérsékletre inteni. A leiratban a megyei választmányok alakításával kapcsolatos intézkedéseket és a közgyűlési megnyil­vánulásokat Ferenc József a nyilvános élet túlcsapongásainak nevezte, és elren­delte, hogy: 1. Ahol a birodalom határain túl tartózkodó hűtlen, felségsértő egyéneket választanak bizottmányi tagoknak, ott a választás semmis legyen! 2. Az adóbehajtás, illetve az adózás mindennemű akadályozása mellőz­tessen! 3. Az októberi diploma által fenntartott törvénykezés megszüntetésére irá­nyuló minden megyei határozat az országgyűlés döntéséig érvénytelen. A leirat végül megtiltott minden olyan megyei törekvést, amely az ország­gyűlés döntése előtt az 1848-as törvények visszaállítására irányult. ,,Ha a megyék részéről ezen meghagyások ellenében ellenszegülés tapasztaltatnék, a bizottmányi ülések be fognak tiltatni, s maguk a bizottmányok fölfüggesztetni, vagy föl­oszlatni." 456 Jankovich január 23-án fejezte ki aggodalmát, hogy a kiskunok részéről „olyan kerületi tisztikar alakítása van kilátásba helyezve, mely sem a kerületre nézve üdvösnek, sem a hazára nézve dicsőségesnek nem tekintetik." Egyet nem értése nyilvánvalóan Balajthy ellen irányult, akit 1848 júniusában kiskun kapitánynak választottak, most pedig jászkun alkapitánynak jelöltek a kiskunok, vagy Szabó Sándor és Szabó József jelöltek ellen, akik közül Sándor Félegyháza 1848-as országgyűlési követe, József pedig honvédtiszt volt. Jankovich nem nevezte meg a nemkívánatos személyeket, csupán megkísérelte a választás ered­ményét befolyásolni. A félegyházi közgyűlés sajnálkozva vette tudomásul a főka­pitány levelét, de képviselőinek azt az utasítást adta, hogy a kitűzött kiskun szer­vező értekezleten ne bocsátkozzanak új jelölésbe, ragaszkodjanak a meglévő, „törvényes" jelölés megtartásához. 458 Ferenc József január 16-i leiratát a január 456 BKML. Kf. lt. Lad. 31. Fase. 3. Cs. 6. Sz. 17/1861. 457 BKML. Kf. lt. Lad. 31. Fase. 3. Cs. 6. Sz. 13/1861 458 BKML. Kf. It. kgy. jkv. 1861. 41.SZ. 168

Next

/
Thumbnails
Contents