Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)

Karl Geringer, Magyarország polgári ügyekben meghatalmazott császári biztosa 1849. november 13-án részletes utasítást adott ki a közigazgatási járások kialakításában követendő eljárásról. A Jászkun Kerület felosztását közigazgatási járásokra a főkapitány javaslata alapján végezték. Alapul a népességszámot vették, némileg igazodva a hagyományos körzetekhez. A volt Jász Kerületből kialakították a Jászberényi és a Jászapáti járást, a Nagykun Kerület változatlan maradt, csupán a neve lett Karcagi járás. A volt Kiskun Kerületből (a korábbi Alsó-, illetve Felső -Kiskunságból) két közigazgatási járás alakult, Kiskunfélegyháza és Kunszentmiklós székhelyekkel. A közigazgatási járások élére új, 1850. február 1-től kinevezett kapitányok és tisztségviselők kerültek. Pethes Mihály nincs a tisztségviselők között.

403 A járások kialakítása nem talált osztatlan egyetértésre. A nagykun, azaz a karcagi közigazgatási járás kapitánya már 1850. február 17-én feliratban kérte a főkapitánytól a Karcagi járás kettéosztását. A kettéosztást véleménye szerint a népesség száma, és a járás kiterjedése egyaránt indokolta. A nagy távolságok ugyanis lassították a kapitányi irányítás hatékonyságát.

404 A javaslatot a főkapitány nem fogadta el. Az így kialakult közigazgatási szervezet ideiglenes volt. Az elöljárók elnevezése - amint azt az 1849. október 24-én Haynau által közzétett „Magyarország ideiglenes közigazgatási rendezete" megengedte - itt a hagyományokhoz igazodott. A Jászkun Kerület élén álló megyei főnök ezért viselhette a hagyományos főkapitányi címet, az egyes járások élére kinevezett közigazgatási szolgabírók pedig a járási kapitány elnevezést. Az engedmények köre ezzel be is zárult. A volt szabad kerület — bár a korábbitól eltérő belső tagolással - megtarthatta területi épségét és hagyományos elnevezéseit, de autonóm közigazgatási jogát elvesztette. A kerületi főbiztost (Szentiványi Vince) - aki az adott katonai kerületben a polgári közigazgatás élén állt - minisztériumi előterjesztésre a császár nevezte ki. A kerületi főbiztosnak alárendelt kormánybiztost, akit más megyében megyei főnöknek, a Jászkun Kerületben főkapitánynak neveztek, a kerületi főbiztos előterjesztésére a hadsereg fővezére nevezte ki. A közigazgatási járások élén álló szolgabírókat, esetünkben kerületi kapitányokat, a főkapitány kijelölésére a kerületi főbiztos nevezte ki. A kerület lakosságának e személyek kinevezésébe - hagyományaiktól és egykori kiváltságaiktól eltérően - még a jelölés erejéig sem lehetett beleszólásuk. Az egyes tisztségeknek alárendelt segédszemélyzet szintén kinevezéssel került a hivatalába. A rendelet előírta, hogy minden kinevezésnél figyelembe veendő a folyamodóknak a kért hivatalokra alkalmasabb s ügyesebb volta, azoknak a „törvényes kormány" iránti ragaszkodása, a nemzetiségek egyenjogúsítása, s a korábbi közszolgálati alkalmaztatás ideje és minősége. A 403 Pethes 1849. végén korábbi „helytállásáért" megkapta a Ferenc József érdemrendet, a kapitányi tisztségtől azonban meg kellett válnia. 404 SZML. Nagykun Karcagi Járási es. kir. Kapitányság ir. , Hivatalos eljárások és fogalmazványok jkv. 1850. febr. 17. 151