Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)
A jászkunok irányításában a reformpárti erők háttérbe szorultak. A Jászkunság lakossága két táborra szakadt. Azok, akik az 1843-ban kirobbant mozgalom élén álltak az igazgatási rendszer átalakítását, képviseleti rendszert, a népes tisztségviselő réteg adómentességének eltörlését követelték, míg a Szluha vezette konzervatívok az önkormányzat szűkítéséhez, a már anakronisztikussá vált kiváltságok merev értelmezéséhez és fenntartásához ragaszkodtak/ 28 A kerületek igazgatási rendezésének törvényjavaslatát melynek pártolói között Kossuth és Szentkirályi is véleményt nyilvánított - végül félretették. Szluha és a konzervatívok mesterkedései, az udvar halogató taktikája, az országgyűlés terjengős tárgyalási rendje mind-mind hozzájárultak, hogy e nagy horderejű kérdésben ne születhessen törvény. Az 1844-ben meg nem valósult elképzeléseket, a reformországgyűléseken felmerült problémákat azonban nem lehetett el nem hangzottakká nyilvánítani. IV. 1.1. A pesti forradalom hatása A reformerők háttérbe szorítása a kerületi magisztrátusban Szluha Imre főkapitány zsarnoki irányításával sikerült, de a márciusi események, a pesti forradalom gyökeresen megváltoztatta a helyzetet. A forradalom híre egy héten belül a kerületek legtávolabbi helységeibe is eljutott, és igen eltérő hatásokat váltott ki. Félegyházán március 17-én szereztek tudomást az eseményekről, de néhány kabát alól mutogatott kokárdán, és a toronyra kitűzött nemzeti zászlón kívül egyelőre nem történt hivatalos intézkedés/ 29 Halas tanácsa Félegyházához hasonlóan csak 10 napos késéssel reagált. Nem úgy Kunszentmiklós, amit az 1843-as igazgatási reformokat követelő mozgalom óta a kiskun ellenzék központjának tekinthetünk. Március 18-án népgyűlésen ismertették a pesti 12 pontot, aminek elfogadására a mezőváros tanácsát is felszólították. A kunszentmiklósi tanács azonosult a kiskun ellenzéki csoport követeléseivel. A kerületbeli helységekhez és a kerületi elöljárósághoz megküldött levélben követelték a nádori főkapitány lemondását. ,,Ki nyílt hát már az idő ajtaja s küszöbén állunk a polgári jobblétnek, - s a bemenet csak ön magunktól függ," írták. 328 Bánkiné Molnár К, 1986. 103-128. 329 BKML. Kf. It. V. 101. B. Molnár Imre végrendelete. 330 BKML. Kh. V. 201. B. MM 225. No. 3. A levél folytatása: „Minket Jászkunokúi eddig csak a helyhatósági hidegláncz kötött s tartott öszve, bár később a jogérzet, s annak kivívása szorosabbra fűzé is azt, de erőnket csak kis hazánknak szentelők - magasabb országos czél nem dagasztá keblünket, mert helyzetünk úgy akará, hogy a közös honra hatással ne lehessünk, úgy nézzük azt mint mostohánkat, s ettől viszont úgy nézeténk. De e korszak lejárt. Nincs többé a hazának mostoha fia mindnyájan egy nagy család tagjai vagyunk. Polgárok hona már ez, nem uraké és szolgáké. Bontakozzunk ki tehát mi is a provinziális érdekből s eggyesüljünk a köz haza emelésére, mert csak az lehet boldog ki egyszersmind nemzetileg is szerencsés." 117
