Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)

jelleggel, gondoskodtak a kiváltságolt kerület igazgatásjogi viszonyainak és szerkezetének szabályozásáról. Az 1848:25. te. 1-9. §-a tisztviselők és közgyűlési képviselők választásáról, a 10-13. § magáról a közgyűlésről, a 14-15. § a közigazgatásról rendelkezett. A 14. §, amíg a törvény a részletesen nem intézkedik, a választások módszerének kivételével változatlanul hagyta a közigazgatást. A 15. § pedig a redemptióból eredő magánjogi viszonyok és haszonvételek - fenntartását rögzítette a további rendelkezésekig. E mellett jelentős változást hozott a kerületek számára az 1848:5. te, valamint a nádori méltósághoz kötött hivatalokról rendelkező 1848:23. te. Ezek a törvények az 1848-ban kibontakozó új magyar igazgatási rendszer rövid idejű érvényessége után is éreztették hatásukat. Szinte az egykori privilégiumok szerves folytatásaként beépültek a jászkunok életébe, s védelmük kiváltságaikhoz hasonlóan meghatározta politikai megnyilvánulásaikat. Az 1848:5. te. értelmében a vármegyékhez hasonló követküldési jogot elvesztette a kerület, de helyette megnyerte a 7 népképviseleti országgyűlési követ választásának jogát. Közülük Jászberény, Félegyháza és Halas mezővárosok l-l követet, a kerület négy választói körzetbe besorolt többi községe pedig összesen 4 követet választhatott. Mind az 1848:5. te, mind az 1848:25. te. örömmel töltötte el a jászkunokat, az 1848:28. te. viszont nem csekély sérelmet is okozott. A nádor személye és hivatalának a rendiség korából származó sajátosan magyar intézménye 1848-ban a birodalmon belüli különállás biztosítására szolgált, hiszen a király távollétében annak teljhatalmú királyi helytartója lett, sőt 1848. június 26 és augusztus 14 között teljes királyi jogkört gyakorolhatott. A jászkunok számára azonban a nádor elsősorban a jászok és a kunok grófja és legfőbb bírája volt, mely tisztségeit az 1486. évi nádori törvénycikkekben külön is rögzítették, s e tisztség betöltéséért a Jászkunság népe évi 3.000 arannyal járult a mindenkori nádor tiszteletdíjához. A kiváltságolt kerület a vármegyéktől eltérően a nádori intézmény közbeiktatásával illeszkedett be a birodalmi igazgatás rangsorába. A nádor személye és hatósága - amint azt a rendi korszak igazgatásánál már kifejtettük - elsőrendű fontosságú volt a Jászkun Kerület politikai életében, kiváltságaik részét képezte. Ezek ismeretében érthető, hogy rendkívül sérelmes volt számukra, hogy István nádor, mint a megváltozott hivatalával összeférhetetlen ,Jász-kunok grófsága gyakorlatáról" a király országbóli távolléte idejére lemondott.

324 Ugyanez a törvény a Jászkun Kerület nádori főkapitányságát főispáni rangra és hatóságra emelte, a kerületekre vonatkozó egyéb nádori jogok gyakorlása pedig a továbbiakban a felelős minisztérium útján történt. A törvény nem változtatta meg a nádornak fizetni szokott tiszteletdíj összegét, az évi 3.000 aranynak megfelelő összeg változatlanul a kerületet terhelte. 324 1848: 28. te. 115