Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)

központi intézkedésekkel lehetett elérni. 1844-től a tevékenységük a „köz csinosság" megóvására korlátozódott, a közbiztonsági feladatokat a csendbiztosok vették át. A belterületen látták el rendészeti feladataikat a vásárbírók és koldusbírák is. Tevékenységük a már említettektől jól elkülöníthető. A vásár- és piacbírák feladata volt az áruló cédulák kiadása, melyet addig nem adhattak ki, amíg az eladni szándékozó útlevelét be nem mutatta. A vásárbíró általában az egyik tanácsnok volt, aki a melléje rendelt jegyzővel együtt a létrejött adásvételeket feljegyezte, s az ezért járó illetéket beszedte. Az előforduló panaszokat, vásári lopásokat szintén a vásárbírónak kellett jelenteni.

310 A koldusbíró, vagy más néven „koldusok sindicusa" kötelessége volt: a jótékonykodást számba venni és a szegények között egyenlőséget tartani. Ügyelt arra, hogy az alamizsna valóban a szegénynek segítését szolgálja, s csak azok kolduljanak, akik nem tudják élelmüket más módon megszerezni. Minden helység külön névsort vezetett saját koldusairól, s az idegenek koldulását szigorúan tiltotta.

311 A rendészeti tisztviselők közé sorolhatók a céhbiztosok is. A Hármas Kerület felhatalmazása alapján a céhbiztosok kinevezésének jogát a helységek elöljáróságai gyakorolták. A céhbiztosok feladatait Eperjessy Géza részletesen leírta, azoktól eltérés a kerületekben sem tapasztalható.

312 III. 4. 3. 2. Külterületi rendészet A városok bel- és külterületét rendszerint jól látható mesterséges vagy természetes képződmények választották el. Ezeken a jelképes kerítéseken több kaput hagytak, ahová strázsaházakat, vártaházakat építettek. Halason 1817-ben határozták el, hogy más városok példájára jó széles árokkal veszik körül a várost, pontosabban csak az északi, a keleti és a déli oldalát, mivel a nyugati oldalon természetes akadályként szolgált a tó. Az árkoláson 3 sorompós kaput építettek a 4. kapu pedig a tavon keresztül a szőlők közé vezető töltésre került.

313 Félegyházán a városba vezető 4 országút mellé építették a strázsaházakat, ahol 2-2 strázsa (őr) háromnaponkénti váltásban éjjel-nappal felvigyázott az utazókra.

314 Kunhegyesen nemcsak az éjjel-nappal vigyázó őrök ügyeltek a vártaházakban, hanem esténként a tizedbírák is, sőt a bíróság is köteles volt heti 1-2 alkalommal ellenőrizni az utasokat és egyben a vártaház őrségét is. A helységek határában, pusztáin a mezei hadnagyok, pusztagazdák, pusztázó hadnagyok, mezei biztosok, pusztai felügyelők és a pusztai csendbiztosok óvták» a közbiztonságot. Ugyancsak a határban vigyázott a csőszök népes serege. 310 BKML.Kf. lt. Lad. 27. Cs. 10. Sz. 52./1794. 311 BKML. Kf. lt. ARc. 20. Caps. 21. Fase. 7. No. 4./1789. , Prot. Pol. 4. , 347.p./1776. 312 Eperjessy, 1967. 313 SZML. JKK. kig. Fase. 4. No. 3471817. 314 BKML. Kh. lt. Prot. Pol. 5. , 492.p. /1784. 110