Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)

Ellenőrizték, hogy este 8 óra után senki az utcán lámpa nélkül ne járjon, a gyanús házaknál mulatozókat fogdába zárták, s reggel a bíróságnak jelentették. A gondos őrzés ellenére a Kiskunságban igen sok rablás történt főként a házfalak kiásásával. A Nagykunságban is gyakran történt ,,lovaknak istállóbul, méneknek kertekbül, juhoknak aklokbul, szalonnának padlásról ellopása, házak, kamrák feltörése."

302 Külön hangsúlyt kapott a kocsmák ellenőrzése. Az esti harangszó után a tizedesek gondoskodtak a kocsmák kiürítéséről, a polgárok pedig a kocsmai verekedéseket igyekeztek megakadályozni. A polgárokon kívül senki nem léphetett a kocsmákba fokossal, bunkóval vagy pálcával. Külön kell szólnunk a politikai inspektorokról (igazgatási felügyelőkről). A közgyűlés 1802-ben új igazgatási rendszabásokat adott ki, s egyben azok megtartásának ellenőrzésére elrendelte a politikai inspektorok tisztségének létrehozását. A felügyelőt helységenként a tanácsbeliek közül választották az illetékes kerület elöljáróinak és a kerület kapitányának a szavazatával. Fizetésük a népesség szerint 10^40 Ft-ig terjedt. írástudókat választottak, hiszen a rájuk bízott feladatok teljesítéséről jegyzőkönyvet kellett vezetniük, s jelentéseiket is maguk készítették a kerületek számára. A helység tanácsától nem függtek, közvetlenül egy kerületi esküdttől kapták utasításaikat és neki küldték jelentéseiket. Ennek ellenére fő feladatuk a bírák segítése volt a „belső bátorságra" vonatkozó rendelkezések teljesítésében. Tehát bár elméletben megkerülhették jelentéseikkel a helyi tanácsot és a főbírót, a gyakorlatban mégis az általuk megszabott feladatokat is teljesítették. A kerületi esküdtek kötelesek voltak a politikai inspektor által jelentett hiányosságokat késedelem nélkül kivizsgálni, s ha maguk nem tudták helyrehozni, azonnal kérhették a kerületi kapitányok segítségét. A kijelölt esküdtek, mint főfelügyelők gyakran váratlanul is megvizsgálták a politikai felügyelők munkáját, s arról havonként jelentést készítettek a kerületnek.

303 Az igazgatási felügyelők hivatalának létrehozása nem volt teljesen váratlan, hiszen tizedbíró név alatt a helységekben már az 1790-es évektől léteztek hasonló feladatokat ellátó tisztségek. A leglényegesebb különbség, hogy a tizedbírák közvetlenül a tanácstól függtek, s számuk is a tizedek szerint alakult, míg politikai inspektor helységenként csupán 1 lehetett. Mivel feladataik nagy vonalakban megegyeztek, sok helyen a tizedbírók tisztségét 1802 után is meghagyták, s inkább a politikai inspektorok megválasztását igyekeztek elmellőzni. Amennyiben ez takarékossági okokra hivatkozva sem sikerült, legalább megpróbálták más, a kerülettől függő hivatallal, pl. az erdőfelügyelőséggel összevonni.

304 Az is előfordult, hogy a közgyűlési utasítás ellenére nem a tanácsnokok közül, hanem a külsőtanácsból választottak politikai felügyelőt. Jászberény és Fényszaru tanácsa ezt azzal indokolta, hogy „nagyobb része a tanácsnak már éltes, az ifjabbak 302 SZML. JKK. kig. Fasc. 5. No. 89. /1819. 303 BKML. Kh. lt. Q 102. /1802. 304 SZML. JKK. kig. Fasc. l.No. 673. /1806. 107