Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. (Jász–Nagykun Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 51. Szolnok, 1995. 2. kiadás: Debrecen, 1996)

géről, a hozzá befutott információkról külön jegyzőkönyvet vezetett, ezért a tisztséget csak írástudó, katonaviselt férfi tölthette be. Az üldöző vagy mezei hadnagyokkal együtt, illetve a területet felosztva, havonta egyszer bejárták az illető kerülethez tartozó helységek pusztáit. Ellenőrizték, hogy a helység kiállította-e pusztázó lovasait, s azok teljesítik-e kötelességeiket. Ellenőrizték a pásztorok járásait, cserényeit, a csárdákat és a tanyákat. Igyekeztek a betyárkodó gyanús személyeket felderíteni s a bíróságnak jelenteni. Ellenőrizték, hogy a marhák bélyegzését rendesen végzik-e, közreműködtek az állatszámlálásokban, átvették a bitang (elkóborolt) jószágokat, s azokról a kapitányt értesítették. Jogukban állt a pusztákon és vásárokon passzus (útlevél) nélkül megjelenőket letartóztatni. A letartóztatottak állatait nyugta ellenében a legközelebbi elöljáróságnak adták át. A kártevő rossz emberek, tolvajok üldözéséhez a kerületi biztos és hadnagyok a helységektől kérhettek segítséget. Az irányításukkal végzett üldözéseknél nem álltak meg a kerület határainál. Jogukban állt a szomszéd vármegyébe futott gonosztevőt is üldözni az elfogásig. Az elfogott gonosztevőt ilyen esetben először az illető megye törvényszékének kínálták fel ítélethozásra, s csak annak lemondása után adták át a kerületi törvényszéknek. Közvetlen büntetést a pusztázók nem alkalmazhattak, kivételt képeztek a csárdákban korhelykedők, akiket a helyszínen 12 botütéssel sújthattak, de a megbüntetett vagy büntetendő vétkesekről bejelentési kötelezettséggel tartoztak a bíróságnak.

290 III. 4. 3. Az egyes helységek rendészeti igazgatása Az egyes helységek rendészeti igazgatását a tanács és a főbíró irányította. A tanács mint testület elsősorban az elvi irányítást végezte. Üléseiben olvasták fel a kerületi rendelkezéseket, döntöttek azok végrehajtásáról, s ott születtek a helyi rendészettel kapcsolatos határozatok. A tanács választotta meg a rendészet szervezetének irányítóit, a hadnagyokat, tizedeseket, majd a XIX. században a politikai inspektorokat (közigazgatási felügyelőket). A közvetlen felügyelet a főbíró jogkörébe tartozott. Egy-egy helység életében a rendészeti igazgatásnak több területe is kialakult. Beszélhetünk külön tűzrendészetről, iparrendészetről, vásár- és piacrendészetről. Jól elkülönült az egészségügyi és köztisztasági rend ellenőrzése. Ezek elsősorban a belterületekre vonatkoztak. Külön választhatók a külterülethez, a határhoz és pusztákhoz kapcsolódó rendészeti feladatok. Mindezek nemcsak a feladatok különbözőségében, hanem szervezetileg is elválaszthatók. Hasonló módon elkülöníthető 290 BKML. Kh. lt. T 120. No. 40./1810. , SZML. JKK. kig. Fasc. 1. No. 1862/1815 103