Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

I. MI A SZÉKELY TÍZES? (Avagy mit neveztek a székelyek tízesnek az újkorban?) Az újkori székely tizes önigazgatási hagyománnyal és változó mértékű önállósággal rendelkező településrész. Települési, társadalmi és önkormányzati egység. Lakossága lokális társadalmi, szomszédsági csoportot alkot, amelynek tizes-tudata összeegyeztetődik több hasonló csoport falu-tudatával, város-tudatával. A székely falvak és városok a XVII-XVIII-XIX. században tizesekre tagolódtak. Települési és társadalmi értelemben több tizes alkotta a falut és a várost. A székely tízesnek az újkorban a legtöbb esetben volt karakteres neve, választott vezetősége, alapszintű „rendtartó", igazgatási és büntető jogköre, saját adminisztrációja, írásbelisége. A székely tízesnek lehettek: a) Birtokai, pl. erdei, legelői, kaszálói. b) Állatai, pl. bikája, kanja. c) Eszközei, tárgyai, pl. ládája, billegzővasa, földmérő lánca, protokollumkönyve, számadáskönyve. d) Pénzei, (pénzesládában, bankban, kamatra kiadva). e) Epületei, intézményei, pl. temploma, kápolnája, temetője, keresztje, iskolája, kultúrháza. í) Alkalmazottai, pl. harangozója, pásztora, erdőőre, tanítója. A Székelyföld némely területein a XX. században a hajdani tízeseket csak földrajzi nevekben, népnyelvi adatokban lehetett föllelni. A nagymúltú autonóm falurészek a csíki tájakon őrizték meg legjobban hagyományos formájukat, szerepüket, működésüket. Ez a továbbélés azzal magyarázható, hogy a csíki tizesek egy része a XX. század elején tizesközbirtokossággá alakult át. 5