Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

Némely falvakban a korábbi elváló tízesek között a XIX-XX. századi építkezések következtében egyre csökkent a távolság. Előfordult, hogy hegyekkel, szántóföldekkel, rétekkel tagolt falurészek egységes települési tömbbé formálódtak. Ha rátekintünk a XVIII. századi és a XIX. századi katonai térképekre, láthatjuk, hogy Csíkszentkirály két tizese: Poklondfalva és Kencseszeg erősen elkülönült a falu többi részétől és egymástól is. A XX. század végére, bizonyára a rajtuk áthaladó országútnak köszönhetően, a két elkülönülő tízes összeépült, de a falu legnagyobb tömbjétől megtartotta elkülönülését. Csíkszentimre falvacskákra emlékeztető elváló tízesei is közelebb kerültek egymáshoz a XX. században, de az Olt balpartján fekvő, nagymúltú Bedecs tizes változatlanul alaposan elkülönül az Oltelve tízeseitől. (3. ábra) Bánkfalva és Szentgyörgy elváló tízesei: Kotormány és Monyasd kérdése Csíkszentgyörgy és a vele összeépült Bánkfalva tízesei, egy kivételével, a XX. században összefüggő településtömböt alkottak. Nem váltak, nem különültek el. Érintkeztek egymással. Az egyetlen kivételt a dombok közé bújt Kotormány jelentette, amely messze esett Bánkfalvától. A térképen nézve szinte úgy érezzük, mintha Kotormány a szentléleki-mindszenti elváló tizes-láncolat meghosszabbodott bástyája lenne, útban a szentkirályi és a szentimrei elváló tízesek felé. A koraújkorban volt Kotormánynak egy csíkszentgyörgyi „párja", a sok romantikával övezett Monyasd. Ugyanúgy északnyugati irányba esett Szentgyörgy felső részétől, mint Kotormány Bánkfalvától. Tulajdonképpen középúton feküdt, magas terepen a szentgyörgyi Háromtizes és a mindszenti Hosszúaszó között. Csíkszentgyörgy hajdani tízeseként szokás emelgetni, bár 1601-ből fennmaradt falutörvényében a tizes szó nem fordult elő. A konstitúciót írásba foglaltató monyasdiak falu-пак nevezték településüket.

66 Közbevetőleg megjegyezhető, hogy ugyanezt tették 1619-ben Körösményfalva lakói is, bár konstituciójuk végén legalább emlegették a tízest. Kétségtelen, hogy 1567-ben Szentgyörgy címszó alatt Monyasdot együtt sorolták föl Körösményfalvával, Ittkétfalvával, Kotormánnyal, Jenőfalvával és Bánkfalvával. 1576-ban, az 50 dénáros adót fizető székely főemberek összeírásában a „Zent Gyeorgi cum Jeneofalva, Moniasd et Keorosmeny" megfogalmazás formájában Monyasd együtt szerepelt Szentgyörggyel. Tanulságos egy 1651. évi levéltári irat szóhasználata: „ Czyk székben Szent Georgi nevű falunak Moniasd nevű rezjben leveo Uraink".

61 A kis hegyi település 1696-ban Szentgyörgy „megyéjébe" tartozott. 4 család lakta 19 személlyel.

68 A Rákóczi szabadságharc alatt, valószínűleg 1705 és 1706 fordulója táján, hadi cselekmények következtében, Monyasd sorsa megpecsételődött. Házai elpusztultak, lakói szétszéledtek. A történeti irodalomban sokféle nézet megfogalmazódott már arról, hogy hova költöztek el Monyasd székelyei. Benkő József, illetve hajdani informátora a monyasdiakat Vö.: SZŐCS János 2004. 76-77. ÚSZÓ. IV. 44., VII. 62. - HAJDÚ Mihály - MAKAY Emese - SLÍZ Mariann 2006. 23. SZŐCS János 2004. 74. 42