Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

képzelt pataktérkép, ami önmagában is dekoratív és hasznos alkotás, de természetesen további ábrázolások alapjává is vált. E tanulmányomban csak egy kis szögletét közlöm. Teljes terjedelmében később, más írásomban adom közre. (28. ábra) A három történelmi falu: Szentgyörgy, Bánkfalva, Menaság határának térképen történő elválasztásában, kijelölésében Fejér Sándor alpolgármester segítségével jutottam előre. Különösen sok figyelmet követelt Szentgyörgy és Bánkfalva bizonyos határrészeinek elkülönítése, mivel azok szokatlan módon keveredtek egymással. (II. tábla) A tizesbirtokok és a „nagy" közbirtokossági erdők, legelők határbeli elhelyezkedésének ábrázolásához felhasználhattam községházi és közbirtokossági praktikus előmunkálatokat, kimutatásokat. Ezeket tereptapasztalatok és néprajzi interjúk segítségével, elsősorban régi és új közbirtokossági vezetők véleményének kikérésével korrigáltam. A tizesbirtokok helyének meghatározásában támaszkodhattam a tizesjegyzőkönyvekben gyakran szereplő földrajzi nevekre, amelyeket összevetettem saját terepen készített jegyzeteimmel és XX. századi helynévgyűjtésekkel.

63 A TÍZESEK ÍRÁSBELISÉGÉNEK JELLEMZŐI Az írott tizesdokumentumok fajtái A fénymásolt 7770 oldalnyi csíkszentgyörgyi és bánkfalvi tizesdokumentum sokféle írat képét tartalmazza. A gyűjteményben előfordul néhány egyedi, különleges iratfajta, a dokumentumok többsége azonban a következő típusokba sorolható: 1. Protokollumkönyv vegyes feljegyzések és rendszeres tizesjegyzőkönyvek számára (1780-tól 2004-ig) 2. Protokollumkönyv konstitúciók és tizesbírói/főerdőbírói számadások számára (1796-tól 1948-ig) 3. Szálas irat, „tizeslevél" ( 1700-tól 1994-ig) Protokollumkönyv vegyes feljegyzések és rendszeres tizesjegyzőkönyvek számára Körösményfalva tízesből 1780-tól 1948-ig, Háromtizesből 1833-tól 2004-ig, Jenőfalva tízesből 1860-tól 1949-ig megszakítatlan, teljes sorozat került elő ebből a dokumentumfajtából. Altizesből a XX. század, Martonosból és Simószegéből a XIX-XX. század egy része dokumentálható tizesjegyzőkönyvek segítségével. A tizesgyűlések rendszeres jegyzőkönyvi megörökítése a XIX. század közepén vált általánossá. Előzőleg az ülések, gyűlések határozatainak írásbeli rögzítésében rapszodikusság, esetlegesség tapasztalható. Előfordult, hogy a határozatok protokollumába bemásoltak régebbi tizestörvényt, konstitúciót, deklarálván, hogy a tizes ennek szellemében dönt és ítélkezik. így őrződött meg Körösmény tizes 1619. évi konstitúciójának egyik változata. CSOMORTÁNI Magdolna 1985., - SZÁSZ Domokos 1946., - FEJÉR Tünde 1998. 37