Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

XIII. A TÍZESEK TOVÁBBÉLÉSE BIRTOKVESZTÉS ÉS BIRTOKVISSZASZERZÉS Tanulmányomban többször szó esett már arról, hogy azok a székely tízesek, amelyek a XIX. század végéig megőrizték több évszázados múltú vagyonukat, nehezen birkóztak a magyar kapitalizmus közvagyont és falurész-autonómiát alig ismerő törvényeivel. A tizesek egy része nem vállalván fel a rengeteg magyarázkodást, anyagi áldozatot, jogi és közigazgatási küzdelmet, feladta a harcot, és szaporította azoknak a tízeseknek a számát, amelyek Marosszéktől Háromszékig történeti emlékek, sőt helynevek gyanánt érték meg a XX. századot. Más tizesek, elsősorban a csíki, gyergyai tájakon, vállalták a küzdelmet, közvagyontulajdonosként tizesközbirtokosságokká alakultak át, és a hajdani kommunitások sok-sok feladatát átvéve tizesbirtokosságok formájában próbáltak beilleszkedni a polgári életrendbe.

1232 A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek az utóbbiak közé tartoztak. A XIX-XX. század fordulóján a két falu mind a nyolc tízese tizesközbirtokossággá alakult, és tizesközbirtokosságként vészelte át a XX. század első felének világháborúkkal, impériumváltásokkal terhelt éveit. Ami nem sikerült a magyar és a román polgári törvényhozásnak, közigazgatásnak, azt néhány tollvonással megoldotta a román proletárdiktatúra. 1948-ban életbe lépett a szocialista Románia új alkotmánya, amelynek 6. cikkelye kimondta, hogy az erdők és a legelők a nép közös tulajdonát képezik.

1233 A nagy átalakulás szervezői a közös tulajdont gyakorlatilag állami tulajdonként értelmezték. Az állam tehát rátette kezét a tizesek több évszázados közös vagyonára, és ezzel kihúzta a talajt a tizesközbirtokosságok lába alól. 1949-ben a legtöbb erdélyi közbirtokosság fölszámolódott, így Csíkszentgyörgy és Csíkbánkfalva két „nagy" közbirtokossága és nyolc tizesközbirtokossága is. A sors fintora, hogy azokat a tizesbirtokosságokat, amelyek túlélték a polgári társadalom ideológiai individualizmusát, az a szocialistának hirdetett társadalmi rendszer szüntette meg, amelyik ideológiai értelemben a közösségi vagyon és a kollektív gazdálkodás megvalósítását tűzte zászlajára. Ahelyett, hogy az új társadalom prófétái a tízesektől tanulták volna el a közös vagyon közös hasznosításának sok évszázados tapasztalatot felhalmozó módszertanát, idegen mintákat, íróasztalnál kitalált ideológiákat követve teremtettek a magyar, a román és a szász lélektől egyaránt idegen kollektív gazdálkodást. A szocializmus évtizedei alatt a csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek hajdani működéséből elsősorban a szakrális feladatok maradtak meg. Ez különösen azokban a tízesekben volt érezhető, amelyek rendelkeztek saját templommal, temetővel, illetve amelyek kötődtek valamelyik kápolnához. IMREH István 1983. 68. GARDA Dezső 2002.11.292-293. 326