Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)
A tizesház használata 1935-1949 között Az 1935 és 1949 között felvett tizesjegyzőkönyvek tanúsága szerint Háromtizes közbirtokossága a fontosabb és nagyobb érdeklődésre számot tartó gyűléseit a tizesházban tartotta. A tizesgyűlések közötti időszakokban az épület Háromtizes művelődési házaként működött. A tizes rendszeresen bérbeadta az ifjúságnak táncok rendezésére. A tizesház ügyeit a házgondnok és г. jegyző intézte. 1941. december 27-én Gál Joachimot választották meg gondnoknak, Gál Józsefet pedig jegyzőnek. 1946. december 30-án Bors Lajos lett a gondnok, Gál Antal pedig a jegyző. 122 ' A tizesház bérbeadására vonatkozó határozatok azért érdemlik meg különleges figyelmünket, mert kiváló néprajzi adatokat tartalmaznak a háromtizesi ifjúság táncéletéről, szórakozási alkalmairól. 1935. április 7-én Háromtizes gyűlése fontos rendelkezéseket hozott a tizesház bérbeadásáról. A gyűlés résztvevői többek között a következőkről határoztak: A tizesházat délutáni táncokra bérbe lehet adni, „minden fogás táncra 80 lejért és 100 lej bánatpénzért". Utóbbit a táncrendezők visszakapják, ha nem történik károkozás. Az ifjúság köteles a tánc után a padlót „ fel surlatni". A szent kereszti táncra a házat 150 lejen alul nem szabad kiadni. 1223 1936. január 8-án Háromtizes választmánya, „tanácsa" a következőképpen határozott: „Minden egyes estélyi táncz használatáért 100 leit, fel surlásért 50 leit és bánatpénzben 100 leit előre le kell fizetni, addig a házat senkinek átadni nem szabad. Hús hagyati mulatságra vonatkozólag elhatároztatott], hogy az egész húshagyati napokra, tehát húshagyat szombat estétől következő szerdán reggeligi tánczokért 550 leit és takarításért 50 leit kell fizetni, bánatpénzt pedig 500 leit kötelesekfizetni a tizeselnök kezébe. Ha széna kéregetés lesz, akkor, akik nem táncolnak, azoktól a táncz rendezők[nek] belépti díjat szedni nem szabad. Úgy szintén a meg előző estélyi tánc mulatságok alatt sem szabad belépti díjat szedni azoktól, akik nem táncolnak. Különösen a karzat díjmentes.' 1 '' A táncrendezést szabályozó tizes-határozatokban többször előfordult a muzsikás fogadók kifejezés, amely a táncalkalmak rendezőire vonatkozott. Az egy fogás tánc kifejezés egy táncalkalmat jelentett. 1225 A délutáni tánc és az estélyi tánc a nagy táncos vigasságokon kívül eső közönséges vasárnapi táncokra vonatkozott. Nevezetes táncos vigasságnak számított Háromtizesben a szentkereszti tánc a tizes búcsújának napján, a Katalini tánc Katalin-napkor (november 25.) és a vízkereszti tánc a házszentelés estéjén, a farsang kezdetén. Ezekhez társult a húshagyati táncok több napos farsangi kavalkádja. 1937. január 10-én Háromtizes úgy rendelkezett, hogy ,*A tizesbeli házas emberekétől] és asszonyoktól bármilyen tánc alkalomkor nem szabad fizetést venni, kivéve azokat, akik táncolnak. " ТА. H. 5. 93., 175. TA. H. 5. 2. TA. H. 5. 13. TA. H. 5. 45. (1937.) TA. H. 5. 45. 324
