Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)
Csíkbánkfalva belterületén léteztek 1162 tizestemetök, amelyekbe csak a birtokló tizesek „bébírós" tagjai, illetve a jogosultak családtagjai temetkezhettek. Tizestemetőnek számított a távoli Kotormány temetkezési helye, valamint az összefüggő településtömb két végpontján Háromtizes és Altizes templom körüli temetője. A tizestemetők bővítései A háromtizesi temető bizonyára egyidős a háromtizesi templommal. 1844-ben már bővíteni kellett, mivel 1828 tájéka és 1844 között betelt. Némi túlzással azt mondhatnánk, hogy a háromtizesi temető története azonos a temetőbővítések történetével. A temető bővítése minden alkalommal sok gonddal, szervezéssel, anyagi áldozattal járt. Legtöbbször úgy valósult meg, hogy a tizes megvette, csereföld biztosításával magáévá tette a temetővel határos valamelyik kis földparcellát, kertet, kaszálót, házas ingatlant. Következésképp, Háromtizes jegyzőkönyveiben sok bejegyzés olvasható temető-bővítéssel kapcsolatos földvásárlásokról, földcserékről, házvásárlásokról, az új temetőrészek bekerítéséről és hasonlókról. Ezeket a temetőbővítő akciókat nem ismertetem, csak néhány példával szemléltetem tanulmányomban. Háromtizes temetője többek között 1844-ben, 1848-ban, 1879-ben, 1887-1890ben, 1900-ban, 1924-ben, 1938-ban, 1941-ben, 1947-ben és 1979-ben nagyobbodott, bővült. 1163 A temetőbővítések néhány esetben azért következtek be, mert a temetőhely szűkössége miatt a püspök, vagy más hatóság megtiltotta a háromtizesi temetkezést. Ilyen temetkezési tilalom serkentette 1844-ben és 1879-ben a temető megnagyobbítását. 1164 Az 1890 táján végrehajtott bővítés jó példája a háromtizesi temető megnövelésére irányuló törekvéseknek. 1888. április 13-án Háromtizes gyűlése megállapította, hogy „... a ' Szent Kereszt kápolna mellett lévő temető hely már annyira bé van telve, hogy ott üresség nincsen." A tizesgyűlés résztvevői megbízták Részeg János főrdőbírót, valamint Kánya János és Csiszér József birtokosokat, hogy folytassanak tárgyalásokat a temető körül fekvő földek gazdáival, miként vehetné meg a tizes a földjeik egy részét. 1165 1890. április 13-án Gál Mihály főerdőbíró már be is jelenthette a tizesgyűlésnek, hogy a földszerző megállapodások megszülettek. A bővítés során három földtulajdonos birtokából csatoltak kisebb-nagyobb földdarabot a temetőhöz. Tompos Sándor úr és felesége, Jakab Terézia ingyen adtak egy 50 forint értékű parcellát a tízesnek. Adományukért élethosszig mentesültek „ ... a tizesi és községi útcsinálásoktól és kövecsezésektől, szóval minden közös tenyeres munkától." Márton Zakariás a 45 forintot érő földjéért egy megvásárolt csereföldet kapott. Bors Nem foglakozom itt a hajdani görögkatolikusok Háromtizes területén lévő, egyre ritkábban használt temetőjével. TA. H. 7. 14., 16., 18., 19., 21., 22., - TA. H. 6. 9-10., - TA. H. 7. 35., - TA. H. 2. 257., - TA. H. 3. 73., 110- 111., 116., 334., - TA. H. 4. 242., - TA. H. 9. 39., 59., - TA. H. 5. 84., 215. TA. H. 6. 9-10.,-TA. H. 2. 257. TA. H. 3. 73. 313
