Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

volt szó, hogy a szentgyörgyi plébánosnak a háromtizesi Szent Kereszt kápolnában az alábbi alkalmakkor kell misét mondania: havonta egy vasárnap, minden héten egy köznapon, a sátoros ünnepek második napján. A plébános ragaszkodott a 60 évvel előbb meghatározott miserendhez. A háromtizesi nép belenyugodott a változtathatatlanba. A békesség kedvéért a plébános ígérte, hogy a megadott időpontokon kívül is a körülményekhez képest, igyekszik majd misézni Háromtizesben. Erre a tizes tagjai fogadkoztak, hogy zord időben a plébános lovainak és szekerének „helyet rendeznek".

1140 Néhány nappal később, 1891. március 6-án az újabb tizesgyűlés tudomásul vette: „Csedő Gábor elvállalta, hogy a plébános lovainak és szekerének helyt ád\ Felajánlásáért a tizes megígérte, hogy évente kap a tilalmasból két terű bükkfát.

1141 A csíkszentgyörgyi plébános és háromtizesi híveinek egyezsége a gyulafehérvári püspöki fórumot is megjárta. 1891. február 27-én Lönhárt Ferenc püspök a Markaly Antal plébánoshoz írt ünnepélyes hangú levelében próbálta lezárni az ügyet. Engedélyezte, hogy a szentgyörgyi plébános vagy káplánja a Szent Kereszt kápolnában ''''minden hónap egy vasárnapján és minden sátoros ünnep másod napján" misét mondjon.

1142 1905 nyarán egy újabb plébánosváltás idején a háromtizesiek ismét panaszkodtak. Kevesellték a Szent Kereszt kápolnában mondott misék számát. A panaszlevél fogalmazásával nem különösebben törték magukat. Elővették a 22 évvel korábban, 1883. május 17-én írott levelüket, és annak barokkos keretét, formuláit felhasználva adták elő éppen aktuális kérelmünket. Tanulságos, hogy levelük 1905. június 6-án kelt variációjában dicsérték a néhai Nagy Lajos plébánost: ,JVéhai Szepesi Ignác hajdani püspök urunk ... [rendelkezését]... Nagy Lajos méltóságos kánonok úr pontosan teljesítette, hogy minden harmadik vasárnap az Szent Keresztnél az népért mise szolgálatot tett, de az Nagy Lajos elhunta után csak ha halottaiért valaki mondatott, úgy tettek szolgálatot." A XX. század végén, a Szent Kereszt templomban tartott misék száma tekintetében, a háromtizesiek elérték mindazt, ami lehetséges, és amiről XIX. századi őseik álmodni sem mertek. Ennek ellenére a XX. század utolsó évtizedeiben is felfellobbant valamiféle rejtett feszültség a csíkszentgyörgyi plébánia és a háromtizesi hívek némelyike között. A legnagyobb XX. századi összecsapásra Szabó Dénes rövid szentgyörgyi plébánosságának vége felé, 1986 elején került sor. A plébános a püspökséggel egyetértésben át akarta rendezni a Szent Kereszt templom liturgikus terét. A háromtizesiek két pártra szakadtak. Az átrendezés ellenzői nem engedték bevinni a templomba az új bútorokat. Több alkalommal, minősíthetetlen szavakkal szidalmazták a plébánost. Szabó Dénes erre „redukálta az istentiszteleti programot". Úgy döntött, hogy havonta egy vasárnap, első pénteken és a sátoros ünnepek második napján fog Háromtizesben misézni, mondván: „Ók sem különbek a kotormányi és a bánkfalvi híveknél, akik ezt a gyakorlatot már megszokták. " Az „istentiszteleti program redukálása" olaj volt a tűzre. Az elmérgesedett helyzet megoldását csak a 1140 TA. H. 3. 138. 1141 TA. H. 3. 142. 1142 TA. H. 8. 51. 1143 CSISZEGYÖPI. Pléb. és főesp. ir. 1905. 307