Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

kedvez előretörésüknek, burjánzásuknak. Jellemző, hogy még az alcsíki táj szülöttét, Csomortáni Magdolnát is megpróbálták félrevezetni. A csíkszentgyörgyi tényleges tizesek saját írásbeliségük által kanonizált több mint két évszázados névsorába, amelynek alkotóelemei: Háromtizes, Körösményfalva tizes, Jenőfalva tizes, Csomortáni Magdolna adatközlői hagytak beszüremkedni, beemeltetni egy jellegzetes szóvirág tizest: a Kányák tizét.

5{ A tényleges tizesek és a szóvirág tizesek szétválasztása, megkülönböztetése terepismeret nélkül nehéz és kockázatos feladat. Levéltári és néprajzi mikrokutatások kellenek hozzá. A jó eredmény érdekében mindenképpen el kell végezni a vizsgált terület tízeseinek aprólékos, település-, gazdaság-, társadalom és egyháztörténeti kutatását. Csíkszentgyörgy és Bánkfalva vonatkozásában erre törekszem e tanulmány következő fejezeteiben. MIT TUD AZ IRODALOM A TÍZESEK MŰKÖDÉSÉRŐL? Találóan fogalmazott Imreh István 1999-ben a Pataki Józseffel közösen megalkotott Kászonszéki Krónikában: „A tizes eredete, majd szerepe az új falvak alakulásában hosszú ideig eltakarta a kutatók elől mindennapos, sokszázados funkcionálását, a legkisebb szervezési önállósággal rendelkező falurész, alegység, társadalmi alakulatként való működését".

52 Valóban, a tizesek ködbevesző régmúltjának és az újkori tizesnevek burjánzásának kutatására eddig sokkal több energiát fordítottak a székely múlt búvárai, mint e települési és társadalmi alegységek koraújkori és újkori működésének bemutatására. Annál is különösebb ez a hozzáállás, mivel a tizesek régmúltjának, X-XV. századi létének, nem létének, szerepének valószínűleg nincsenek, XVI-XX. századi működésének viszont vannak írott forrásai. A tizesek XVII-XIX. századi életéről, szerepéről, működéséről röviden Imreh István adott áttekintést. Eszerint a tizes, mint a faluközösség alegysége a következő feladatokat látta el: Közmunkákat szervezett. Határpásztorokat állított. „Tartotta" a határkapukat. A helyi egyház épületeinek, kerítéseinek építése, javítása során vállalta a ráeső részt. Közreműködésével füvet, fát osztott a faluközösség. Részt vett a tűzvédelemben. Perekben, anyagai felelősségvállalás esetén külön entitásként, jogalanyként szerepelt. Kászonban erdőt, szénafüvet birtokolt, és szervezte a bikatartást. Vezetőjét tizesbírónak, tizedesnek nevezték.

5 Tarisznyás Márton, Gyergyó tudós kutatója rövid, de tanulságos fejezetet szentelt a gyergyai tízeseknek. Összefoglaló jellegű történeti tudósításából megtudhatjuk, hogy a hajdani gyergyószentmiklósi tizesek jelentős vagyonnal rendelkeztek. Szántóföldeket, kovácsműhelyeket, lisztelőmalmokat, fűrészmalmokat, tőkepénzt birtokoltak. Előfordult, hogy tagjaiknak kamat ellenében kölcsönt nyújtottak. Temetkezési társulataik voltak. Várospolitikai kérdésekben a gyergyószentmiklósi lakosság 51 CSOMORTÁNI Magdolna 1985. 66., CSOMORTÁNI Magdolna 1997/b. 347., 349. 52 IMREH István - PATAKI József 1992. 94. 53 IMREH István 1983. 66-67., IMREH István - PATAKI József 1992. 94. 28