Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

ván, mely alkalommal fel terjeszti azon ügyet, hogy minekutána a tizes mag marhája nagyon elk[o]pott és mégis hamisodott és ezáltal igen nagy szenvedésben van a közönség ...a tizes ... azt határozta, hogy [a bika] üttetődjék meg, hogy tovább ne szenvedjen se a tizesbíró se a közönség. Minden tízesünkben lakó személy köteles lészen 2 font húst meg venni, vagy ha el nem vinné is, az árát [kifizetni]. Egy fontnak az ára lészen 12 krajczár o. é Minek az elvágását elvállalta tizesünkbéli Kánya János atyánkfia, kinekis napi illetéket a tizes fizet 50 krajczárokat, két napra 1 forintot, o. é. Minden a tizesbíró segítsége által történnyék meg"

1019 „Elkárosodott" marha gazdájának támogatása húsvétellel 1852. március 17-én Háromtizes konstitúció értékű határozatot hozott arról, hogy ha valamelyik tizestag egészséges marhája „károsodik" és levágják, minden tizestag köteles venni a húsából a Jussok elvesztése veszélyével". Vagyis a kötelezővé tett húsvétellel a tizes közössége megpróbálta támogatni azt a „tizesfelet", akinek állatát kár érte. 108

° A XIX. század második feléből gyakorlati példák is idézhetők az efféle segítségre, mégpedig mindhárom szentgyörgyi tizesből. Körösmény tizes gyűlése 1854. május 6-án egy aktuális eset kapcsán általános érvényű döntést is hozott a marhakárt szenvedett tizestagok egyéni támogatásáról: „Túlit György tizesbéli atyánkfiának egy jármos tulka mai napon a melegben meg folyott. A mire nézve közös meg egyezéssel abban állapodott meg a gyülekezet, hogy a tulok húsa a ' tizesbéli marhás emberekre egyaránti mértékbe osztasson fel és pedig a tizes által meg határozandó áron. Ezen túl pedig akár farkas, akár medve által tétessen kár valakinek marhájában, vagy hasonló eset által essen a kára, aztatis e jelen végzés által minden marhás ember a kárrá tétetett vagy esett marha húsát tartozzon a ' megállított mérték és árban fel venni, és ha szinte a hús használható nem lenne, illő mértékbe[n] a ' károst fel segélleni." Háromtizes gyűlése többek között 1857. április 10-én határozott egy segítő célzatú kötelező hús vásárlásról: „Csík Szent Györgyi Gáli József atyánkfiának az ökre el károsodván, a tízesünk ragaszkodván az ennek előtti constitutio tartalmához, ... ezen elkárosodott marhának a húsát közönségünk fel venné fontyát három garason. A ' kinek pedig hús nem jutna, tartozik 1 garassal. A pénzt pediglen a' fő erdő bíró Czikó Antal atyánkfia szedi fel és át adja Gáli Józsefnek. A pénzt pedig minden ember 8 napok alatt befizetni tartozik."

10 2 Jenőfalva tizes gyűlése 1873. november 14-én úgy határozott, hogy mivel Haritska Ignác egészséges tehene elkárosodott, a tizes minden tagja vegyen a húsából 1 fontot, vagy fizessen 12 krajcárt.

1083 9 TA. H. 2. 202. °TA. H. 1. 132. 11 ТА. К. 1.64. 12 ТА. H. 8. 20. !3

ТА. J. 1.88. 294