Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

november 3-ra tervezett bükkfaosztáshoz. Tehát, aki nem volt útcsinálni, nem kapott bárcát, vagyis nem részesült a bükkfából.

1040 Némely gazdák a tizes által elrendelt közmunkára siheder legénykét vagy fehérnépet küldtek el. Bizonyos munkákat ök is tudtak végezni, de a munkák többségéhez, például a hegyi utak javításához komoly férfierő kellett. Ezért a tizesek a közmunkák előtt mindig hangsúlyozták, hogy a gazdák férfi munkaerőt bocsássanak a tizes rendelkezésére. „Aszalás " közmunkával Tanulmányom erdőről szóló részében bőségesen írtam az aszalásról, vagyis a fakiszárító tevékenységről, amelynek során a gyors kiszáradás érdekében a fa tövét fejszével körbevágták. A tizestagok szerették, ha aszalt fenyőt osztottak nekik. Annak érdekében, hogy egy bizonyos időpontban aszalt fenyőt oszthasson a tizes, hónapokkal, esetleg évekkel előbb az arra kijelölt területen aszalni kellett. Az aszalást végezhette vállalkozó, vagy végezhették maguk a tizestagok közmunkával. A vállalkozók aszalását és kérgelését korábban már bemutattam. A közmunkában végzett aszalás néhány adata ide, a közmunkákról szóló fejezetbe kívánkozott. A tizestagok által közmunkával végzett aszalás az 1840-es, 1850-es években gyakorinak és jellemzőnek számított, de előfordult 1887-ben is. 1834. május 8-án Háromtizes gyűlése többek között a következő határozatot hozta: „Mai naptol fogva ennek utána akik mikoris nemes három tízesünk arra egyezni tetszenék, hogy az hol Tilalmas erdejinkben szükségesnek látván az aszalást s arra bizonyos napot rendelend, hogy minden tízeseink lakosa a hírré tett terminuson aszalót adgyon, aki eztet el mulatná, harmintz krajczár aszaló napszám taksát fizetni el múlhatatlanul köteleztetik." Amikor 1840-ben Háromtizes felvette Csedő Pétert a tizes jogosultjai közé, megkapta a figyelmeztetést, hogy „aszalnipedig köteleztetik." 1841-ben Háromtizes június 17-18-ra tűzte ki az aszalás időpontját. A tizes június 6-án úgy döntött, hogy aki a kitűzött időpontban nem jelenik meg az aszaláson, „megfog zálogoltatni 30 krajczár okig." 1848. február 26-án Háromtizes ismét közmunkában végzendő aszalásról határozott: „... a közelebbi pénteken és szombaton nemes közönségünk aszalni fog, és az aszalásra minden füst olyan személyt küldgyön, aki maga erejéből egy terű fát tud készíteni, a szokott büntetés terhe alatt." 1851. február 26-án Háromtizes gyűlése úgy döntött, hogy február 28-án aszalást tart: ,JVemes közönségünk határozá, hogy következendő pénteken, folyó hó 28dikán aszalni menjen, oly meg egyezés mellett, hogy minden személy világodatkor a tserefáknál meg jelenjen oly feltétel mellett, hogy senki gyermeket ne küldgyön harmintz krajczár terhe mellett, az aszalás pedig kezdődik Hidegkútnál ki ТА. К. 5.15. TA. H. 1.4. TA. H. 1. 19. TA. H. 1.23. TA. H. 7. 33. 285