Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

dani családi használatú áztató gödröt sikerült azonosítani és térképre vinni.

1034 (1011. ábra). Amikor még működtek a gödrök, szentgyörgyiesen szólva: a tók, a felső jobboldali legszélső tóba egy kis csatornán beengedték a Monyasd pataka vizét. Amikor a legelső tó megtelt, a víz kis csatornákon haladt a többi tó felé. Amikor a víz végigfolyt az enyhén lejtős területen és a legalsó gödröket is megtöltötte, a jobbszélső alsó gödörből egy kis csatornán visszafolyt a patakba. Fent a víz „kiszakadása" helyén deszkával szabályozni lehetett, hogy mennyi víz folyjon ki a patakból. A kenderrel dolgozó fehérnépek a szükségletnek megfelelően eresztették vagy zárták el a vizet. Ha hosszabb ideig állt a víz a gödrökben, felmelegedett, és a langyos vízben a kender gyorsabban ázott. A visszaemlékezések szerint az áztatás 6 hétig is eltartott. A tizesjegyzőkönyvekben valójában nem esett szó a kenderáztató tavacskák használatáról. A gödrök csoportja csak mint tájékozódási pont jelent meg a tizesiratokban. Például 1885-ben Háromtizes jegyzőkönyvében a Monyasdi tók körüli kaszálókat emlegették.

1035 1876-ban valami különösen bölcs felső rendeletre hivatkozva a szentgyörgyi elöljáróság felszólította Háromtizest, hogy töltse föl földdel és alakítsa át paskummá a Monyasd tövin lévő kenderáztató íókat, mert a kender leve árt az élő ôorw'zeknek. A tizes vezetői 1876. június 20-ára tűzték ki a gödörtöltő, gödöregyengető közmunkát.

1036 Lehet hogy elvégezték ímmel-ámmal a feltöltést, de a rendelet hevének elszálltával bizonyára újra kiásták a tókat, amelyek a következő 100 évben ugyanott folyamatosan működtek. Annak ellenére, hogy a kenderáztatást a magánszférába utalta a tízesek írásbelisége, e tanulmányomban mégis a tízesek szolgáltató tevékenységének részeként tárgyalom. Teszem ezt két okból: 1. A családi kenderáztató tavacskák tízesek szerinti csoportos elrendeződésében a kialakulás idején bizonyára érvényesült valamiféle tizesi rendező elv. 2. A kenderáztatás lebonyolítása, az áztató tavak egyidejű, közös vízellátása, működtetése csak alapos szervezettséggel, tartós tizesbeli együttműködéssel valósulhatott meg. Mondhatnánk: a kenderáztató tavak évenkénti működtetéséhez a tizes biztosította az agrotechnikai, műszaki és szervezettségi feltételeket. 1034 A 67 „tó" közül egy „kiugrik" a többi közül. Az egyik Czikó családé volt. Nem a patakból nyerte a vizet, mint a többi „tó", hanem egy forrás táplálta. 1035 TA. H. 3. 4. 1036 TA. H. 2. 212. 283